Menhelyi kutyát válasszak? (bőv. Lent)

A menhelyi kutyák is különbözőek. Attól nem lesz veszélyes, mert nagytestű. Ott is vannak kölykök, és vannak teljesen megbízható felnőttek is, persze vannak vadabbak, vagy félénkek is.

A gondozók tudnak segíteni abban, hogy olyan kutyát válasszatok, amelyiknek olyan a természete, ami hozzátok illik. Jelen esetben kiegyensúlyozott, barátságos, könnyen kezelhető legyen.

Nem minden menhelyi kutyának volt rossz sorsa, sőt a legtöbb barátságos, normális.

Én inkább fiatal felnőttet javasolnék, ha nehezen megy a kutyanevelés, mert a kölyköt nagyon el lehet rontani :) Az teljesen mindegy, hogy menhelyi vagy sem.

Viszont előbb neveld meg a meglévő kutyádat, és ha őt már teljesen jól tudod kezelni, csak azután gondolkodj új kutya örökbefogadásán.

Szia!

Én pont 4 éve hoztam el egy menhelyi kutyuskát, aki akkor 3 hónapos volt.Leírom neked röviden a pozitív és kissé negatív tapasztalataimat, mert így érzem korrektnek.

NEGATÍV: Felnőtt korára kiderült, hogy epilepsziás és ráadásul érzékeny gyomrú,ételallergiás. Mindig van valami egészségügyi gond, amit a gondosan megválasztott táp,törődés és sok odafigyelés sem tud megelőzni.Már fél vagyonunkat hagytuk az állatorvosnál, állateledelesnél és a gyógyszertárban is.Bár nem vagyok híve a gyógyszereknek de sajnos kell neki a rohamra ugye mindenféleképpen,ami önmagában egyébként nem drága de most azon vagyok, hogy az immunrendszerét az antibiotikumok miatt helyre tudjam rántani, mert részben ez miatt is kap el szerintem minden nyavaját lassan de ez nem egyszerű és sok idő,pénz. Amikor elhoztam már kicsiként is látszott rajta,hogy ő félősebb fajta és próbáltam is ezt kineveltetni belőle, jártunk kutyasuliban is,ami sajnos nem segített semmit így felnőtt korára a falkavezérség ellenére néha agresszívan lép fel és csak én tudom ebben megakadályozni senki más hiába szereti anyum,barátom, mamámék stb. Rajtam kívül nálunk is az van, hogy anyu nem következetes így egy kicsit nehezít a dolgon de, amennyire lehet próbálom kivonni a kutyaneveléséből.Ősszel megyek vele terápiára, hátha még ott tudunk rajta kicsit faragni.Az idegeneket nagyon nem szereti így nálunk a vendégek fogadása kicsit macera de nem kivitelezhetetlen( Mondjuk neki ritka szar sorsa volt élete első 3 hónapjában, csodaszámba ment, hogy egyáltalán megmaradt, mert úgy volt,hogy nem is fog)

POZITÍV: Az eredmények, amiket a nehézségek ellenére eltudtunk érni, a rengeteg szeretet, amit én megosztok vele és ő megoszt velem,a rengeteg mókás helyzet, amik miatt néha a hasamat fogom és sírva csapkodok a nevetéstől, mert épp hülyéskedik.Az érzés,hogy ő már az én kutyám, barátom, társam és csak úgy maga az érzés, hogy ő mindig itt van nekem,figyel rám és ha érzi, hogy szomorú vagyok odajön megpuszil és lefekszik mellém.Amit bárki érezhet ha közel áll a kutyájához az a szavakkal leírhatatlan és láthatatlan de mégis erős összhang,a kis képzeletbeli kötelék, ami erősen összetart. A közös séták, kirándulások és játék. Igaz az is, hogy a menhelyi kutyától valahogy teljesen más szeretetet kapsz: hálásabb, ragaszkodóbb,önzetlenebb. Ha még egyszer választanom kéne akkor is menhelyről és akkor is őt venném magamhoz.