Miért közösít ki mindig az oktató és miért nem kedvel minket?

A kutyám története nagyon szomorú. Menhelyről fogadtuk be, viszont rettenetes kínokat élt át, ezért is fogadtuk be magunkhoz, a másik kutyánkhoz és a cicáinkhoz, hogy jobb élete legyen

Nos, a történet ott kezdődött, hogy elkezdtem járni a kutyasuliba a menhelyi kutyusommal. Ment minden, volt egy nagyon kedves ismerősöm aki mindig tanácsokat osztogatott meg tippeket, mindenki nagyon okosnak tartotta a kutyámat a barátnőm bordeaux-i dogjával ellentétben, akit ha nem tartanak meg rendesen, rátámadott volna nem is egy emberre, pedig még csak kölyök. Irtózatosan agresszív emberekkel, ha valamit megun az a kutya. Nem is volt semmi baj, csak azt vettem észre, hogy agyon van dicsérve a bordói kutya, mi pedig hiába is gyakorolunk minden nap az engedelmességire, fingot se szól az oktató. Jó, ezt még tűrtem, csak hogy a giminkbe, ahova járunk, mindig van egy kutyás bemutató (nem tudom miért xD) és pont ők jöttek bemutatózni. Másnap a kutyasuliban az oktató szép hangosan ezt mondta a barátnőmnek: "Jövőre ti is jöttök a bordói kutyával bemutatózni, addigra nagyon okos lesz és megtanulunk valamit". Hát marhára rosszul esett, mit ne mondjak. Beleöltem rengeteg energiát az engedelmességibe, de semmi eredménye sincs az oktató szemében. Mikor pedig egyedül engedelmességiztünk az oktatóval, ő már csak direkt se vállalt engem meg a kutyusomat, hanem átpasszolt (hozzáteszem mindenki mást elvállalt). Jó, még ezt is eltűrtem egy-két könnycseppel. Jött a jövőhét. Sajnos akkor egyedül voltam, mert nem volt senki, ezért egyedül engedelmességiztem, de akkor se vállalt, hanem egy másik oktatónak átpasszolt, majd mikor mindenki megjött, kitett a csapatból, azzal az érvvel, hogy "Hadd pihenjen a kutya", miközben rengeteg energiája volt még. Utána megint barátnőmmel jöttem. Újra csak: "Ezaz! Nagyon jó! Na látod, így kell ezt csinálni!" rizsa ment az oktató szájából. Nekem meg csak a hibás dolgokat sorolta, de gőzerővel. És volt a mai nap, mikor egyszerűen minden összeomlott bennem. Az oktató mindig a bordói kutyát dicsérte, hogy milyen szép a kiállása, nagyon okos...stb, meg hogy biztos nagyon jó a pedigréje meg a törzskönyve se az utolsó. Hozzám egy kukkot se szólt, csak a végén hozzátette: "Na vajon ez a kutya minek a keveréke?!". És végül, mikor már mentünk ki a kutyasuliból, hozzátette: "Nagyon kövér ez a kutya". Erre azt válaszoltam: "Pedig csak egyszer kap enni." Mire ő: "Akkor ne szánd meg, és ne adjál neki olyan sokat." Ha tudná, hogy nem a vacak Darling táppal etetjük mint ő, hanem BARF-fal, biztos égnek állt volna mindene.

Hát ennyi. A suliba csak törzskönyvezett kutyák járnak, illetve fajtatiszták. Csak mert az enyém egy menhelyi árva, attól még nem kéne ilyeneket mondani.