Az baj, ha a kiskutyám nekem felefeleannyira sem örül mint bárki másnak?

Szia!

Nyugodj meg, nem a te hibád - "A kutya is csak ember" szokta mondani édesapám.

Idővel jobb lesz, csak ne kattogj rajta! :)

Hangulatától is függhet. Szagoktól is. Szóval no para:)

Szép napot, jó kutyázást:)

Jelent, csak ennyiből nem lehet megítélni, hogy mit.

Alapjában véve jó dolog lenne, és ne érts félre, de ritkaság az olyan ember, aki jól tartja a kutyáját, így picit szkeptikus vagyok.

Egészséges esetben ez egy kiváló reakció lenne, hiszen ha megfigyeled az állatokat, (bármelyiket) ez nem túl természetes viselkedés.

Egy kutya szeret az emberek kedvében járni, ezért hamar megtanulja, hogy a leírt viselkedéssel elfogadást, elismerést vált ki.

De ettől még nagyon is könnyen lehet, hogy sokkal többre értékei azt a kapcsolatot, ami nem az izgatottságról, megfelelésről, szeretet kinyilvánításról / kizsarolásról szól, hanem az igazán természetes állatias kommunikációról, az agy alfa állapotáról, ami az őszinte bizalom alapját képezi.

Lehet, hogy téged ezzel a lelkiállapottal azonosít, és pontosan tudja, hogy nem az a kategória vagy, aki ezt igényli, hanem bőven túlléptetek ezen a szinten.

Ezer más oka is lehet, de ez lenne az ideális.

Ettől eltekintve, továbbra is neveld, bánj vele következetesen, ne csupán a szeretet legyen a kapcsolat alapja, hanem a tisztelet, és a bizalom, mozgasd le rendszeresen, fegyelmezd igazságosan.

Ha így teszel, nem lesznek benned ilyen kételyek, ami a kérdés feltevését is indokolta, mert te is, ő is, tisztában lesztek vele, hogy a kapcsolatotok messze felülmúl minden mást, és minden ilyen leírt jelenség, jelentéktelen.

"A családtagjaimnak, ha együtt sétálunk akkor is percenként hozzájuk megy hátra vágja magát és estleg még nyüszörög is."

Hát amiatt ne sírj, hogy ezt veled nem csinálja, mert ez hülyeség, nem normális viselkedés. Miért kéne neki nyüszögnie meg seggbe bújnia ahelyett, hogy normális kutya módjára azzal foglalkozna, hogy de jó, séta van? Ilyen életet akarsz neki?

Általában amúgy az szokott lenni, hogy aki normális(abb)an bánik a kutyával, az nem vált ki belőle olyan fokú értelmetlen izgatottságot, mint azok, akik állandóan simogatják meg nyunyurgatják. A csóválás meg az izgatottság nem boldogság.