Meghalt a kiskutyánk miattam! Hogyan lépjek tovább? F/23
Sziasztok, sajnos csak kb 2,5 hónapot lehetett velünk egy bichon maltez kutyus amit 6 hetesen vettünk barátnőmmel,
a kutyust nagyon megkedveltük hol velem hol barátnőmnél volt pár napot, folyton vele voltunk, az ágyba is velünk aludt szinte mindig, vagy a kis foteljében ahonnan bármikor bemászhatott az ágyba, szóval nagyon aranyos volt nagyon szeretett minket, reggel ébresztett bennünket vagy mellénk bujt még aludni, az utcán nem hagyott ott minket ha póráz nélkül volt, hűen jött mindig bárhová mentünk, és most pár napja sajnos meghalt miattam baleset volt, nem figyeltem és felmásztam egy 1.5 méteres kerítésre, nem figyeltem, hogy a kutyus ott vár lent és ahogy leugrottam nem néztem le és pont rá estem, szegény 2 perc után meghalt, rémálmomban sem gondoltam h ennyibe belehal mivel már olyan h más állatokra véletlenül ráléptünk vonyítottak pár másodpercet és aztán minden megint rendben volt, ő is igy csinált mire bevittem el is hallgatott örültem is, hogy megnyugodott, de mikor kezdett a pici szeme becsukódni és hiába ráztam picit nem reagált, lélegeztettem, szívmasszást próbáltam de csak pár másodpercre lélegzett, elfehéredett nyelve mindene, felfogni sem tudtam, hogy mi történt, hogy ez nem történhet meg velem és a kiskutyánkkal, mindent megadtunk neki, nagyon jó kis élete volt velünk és még mindig nem tudom felfogni ezt az egészét, utóljára 5 éve sírtam, de most naponta többször is, soha-soha nem történt még velem ilyen és ehhez hasonló, megőrülök amiatt, hogy a drága szeretett kiskutyánk miattam halt meg, már mindenhol kiraktam a képét a szobámban, barátnőmnek és nekem is van képünk róla a pénztárcánkban, az asztalunkon, most akarunk párnát csináltatni, és más egyebeket, rettentően hiányzik és gondolatban folyton a kutyusomhoz beszélek h bocsásson meg, nagyon szerettem. Én sem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen érint és ilyen rövid idő alatt ilyen kötődés alakult ki, az lenné a nagy kérédsem, hogy:
Mitévők legyünk? Én szeretnék egy ugyanilyen kiskutyát mert beleőrülök a fájdalomba, barátnőm nem akar még, viszont félek, hogy ha vennék egy másikat akkor folyton azon enném magam h nehogy valami baj érje, és attól is nagyon félek, hogy mi lesz ha azt is elveszítjük. Az egyszer biztos, hogy ilyen trauma még nem ért, és nagyon megváltoztatta a gondolkodásmódomat az egész, nem hagy nyugodni, hogy figyelmetlen voltam...átértékelődtem és félek, hogy ha másikat vennénk akkor ott az idegeim sínylenék meg, mert nem merném felügyelet nélkül az udvaron se nagyon járkálni.
Kérlek segítsetek, szerintetek alkalmas leszek egy ilyen kutya nevelésére ezek után? Mennyi idő után érdemes továbblépni és egy új kutyust venni?
válasza:Alkalmas vagy, és eddig is alkalmas voltál a kutyanevelésre!
Ami történt, az egy tragikus, de véletlen baleset volt.
Sírd ki magad, add ki magadból a bánatod, és ha már feldolgoztátok az ő elvesztését, akkor vegyetek egy új kiskutyát!
Viszont majd túlzásba vinni sem kell a féltését, persze, meg kell lépni a szükséges biztonsági intézkedéseket (ne legyen lyuk a kerítésen, ahol kiszükhet, stb.), de hidd el, ez csak egy borzasztóan szerencsétlen baleset volt, ami nem fog megismétlődni.
válasza:
válasza:édes vagy !!!
vannak rajtad kívül eső dolgok,ezen sajnos nem tudsz változtatni. én ebben a helyzetben nem tudnám elképzelni,hogy azonnal új kiskutyám legyen. beszéljete erről a barátnőddel,és ha majd mindketten ráólintotok,legyen az 5 hét,5 hónap...
nagyon sajnálom,ami történt!
válasza:Tényleg sajnálatos dolog, részvétem! Még olvasni is rossz volt.
A továbblépés pedig tényleg idő. Sok idő. De az úgymond begyógyítja a sebet. Lehet úgy is gondolkozni, hogy új kiskutyával úgymond feledteted az emlékét, de lehet csak erre az esetre fogsz gondolni, ha meglátod. Nehéz megmondani. De úgymond betöltheti azt az űrt. Alkalmas vagy a nevelésére, mint ahogy eddig is! Balesetek sajnos mindig történnek.
Egy kis időt szerintem mindenféleképpen érdemes várni. Nem egy úgymond használati cikk, ami elfogyott és lehet venni újat. Sajnos az életet nem lehet megfizetni, megvásárolni :(
válasza:Baleset volt, de nem igaz, hogy ne a te hibád lenne, azért ne csapjuk be egymást. Nem figyeltél, és belehalt. Ezt gondatlanságnak hívják.
Elhiszem én, hogy vigasztalni próbálnak, de ha reálisan nézzük, ez becsapás, felelősség alól való kibújás.
Az idő segít, és semmi nem történik véletlenül.
Elég nagy trauma ért ahhoz, hogy valóban alapjaiban változzon a gondolkozásod, csak arra kell figyelni, hogy jó irányba változzon.
Gyászold meg tisztességgel, gondolj rá annyit, amennyit nem érzel túlzásnak, vagy amennyit lelkileg el bírsz viselni. Ha rossz hatással van rád az emléke, akkor eleinte kevesebbet, lassan adagold magadnak.
Idővel könnyebb lesz visszagondolni az eseményekre, de teljesen soha nem fog elmúlni ez a fájdalom, ami nem is baj.
Ez mind hozzájárul a fejlődésedhez.
Lehet, hogy ez így most túl érzelemmentesen hangzik, de ez az igazság. Az ilyen dolgok miatt válnak az emberek jobbá, így tanulják meg az élet értékét.
Akár 1-2 képet is hagyhatsz, de azért egyre inkább próbáld meg a hasznosat meglátni ebben a balesetben, hogy mekkora felelősségre tanított az élet. Vagy bármi mást, ami segít, hogy túllépj rajta.
Addig SEMMIFÉLEKÉPPEN ne legyen új kutyád!!!!!!!!!!!!!
Egy gyászoló embernek nem való kutya!
Az egy gyenge mentális állapot, azzal csak az új kutyát büntetnéd, érezné, hogy valami nincs rendben, hogy csak egy pótlék, te is a régit keresnéd benne!
Ez rettentő önző, és az új kutya irányában tisztességtelen viselkedés lenne!
Akkor legyen új kutyád, ha túlléptél az előzőn, (erősebb) negatív gondolatok nélkül tudsz rá visszaemlékezni, és az új kutyát önmagáért akarod tartani, nem a saját sebeid "nyalogatására".
Ami pedig a változás irányát illeti, félelmet emlegetsz, és aggodalmat érzek a soraid között.
Egy ekkora trauma után ez természetes, de ezeket ki kell űzni a gondolataidból.
Előrelátónak, felelősségteljesnek, következetesnek, óvatosnak lehet lenni.
De félelemben, aggodalmasan kutyát nevelni nem lehet.
Ezt szintén megérzi, nem fogja érteni, mi miért van, csak annyit fog érezni, hogy gyenge, aggodalmas, és labilis a gazdája.
A legalapvetőbb kisugárzás, ami az alapja az egészséges kutya nevelésnek, az a magabiztosság, ezt ne feledd!
A magabiztosságnak nem mehetnek a rovására ezek a negatív, túlzásba vitt dolgok.
Ha erre készen állsz, akkor vegyél másik kutyát.
Ez nincs időhöz kötve, mint ahogy a természetben, semmi.
Lehet 3 hónap, lehet fél év, majd megérzed, ha őszintén magadba nézel.
Nem tagadom, hogy az én hibám, soha nem is tagadtam
tudtam, hogy én nem figyeltem, és gondatlan voltam
barátnőm előtt még most is elsírom magam, hogy nem
tudtam vigyázni a kicsi kutyánkra és, hogy bocsásson meg
persze ő megérti és támogat engem de attól még nekem
igyis rossz, én napi 5-6x kimegyek a kis sirhelyéhez
és ott is kérem szegény kiskutyámtól, hogy
bocsásson meg, nagyon szerettem, nagyon jó kiskutya volt,
és, hogy nem ezt érdemelte tőlem.
Tudva azt, hogy mennyire szeretett engem még jobban
megerősíti a fájdalmamat, ha barátnőm és én külön váltunk
és ő vitte a kutyust a kutya majdnem sírt, és a pórázt is szinte
tépte, hogy utánam jöhessen, és ezekre visszagondolva
nagyon szívszakító az egész, mivel újra és újra
realizálódik bennem, hogy az a kutyus nagyon nagyon
szerette a gazdiját.
válasza:Nagyon sajnálom, de történnek balesetek, az ember sokszor csinál véletlen hülyeséget. Nekem is meghalt egy kutyám a saját hülyeségem miatt, megbocsátani sosem fogom magamnak, de a meglévő kutyáimnak igyekszem minél jobb gazdája lenni, és rengeteget tanultam és fejlődtem az eset óta. Új kutyát csak akkor vállalj be, ha lelkileg már túltetted magad a halott kiskutyán, én is akartam pár nap után egy ugyanolyan kutyát, mint ő volt, mert majd beleőrültem a hiányába, de szerencsére nem vállaltam be, mert megértettem, hogy ilyen lelkiállapotban nem szabad. Végül fél év után jött új kutyám a meglévő kettő mellé, egy nemben, kinézetben, jellemben totál ellentétes kutya. Jó is volt, hogy nem emlékeztet a régire. Szóval lassan dolgozd fel a dolgot, sírd ki maga, nekem az nagyon sokat segített, hogy nem tartottam vissza az érzéseimet, ha a vonaton jött rám a szomorúság, akkor ott sírtam. Illetve nekem volt akkor is két másik kutyám, akikkel rengeteget sétáltam, a természet, a fák, a madarak közelsége is gyógyított. Menjetek el sétálni a természetbe, szerintem az egyik legjobb gyógymód.
A kutya pedig biztos, hogy nem haragudna rád, nekik csodálatos, tiszta lelkük van, borzasztó, ami történt, de nem direkt csináltad.
válasza:Nagyon sajnálatos, ami történt.
De attól, hogy állandóan ezen görcsölsz, meg okolod magad, nem jön vissza a kutya! Ezt kell elfogadni. Viszont TE rengeteget tanulhatsz az esetből. Ha lesz következő kutyád vagy gyereked, akkor már másképp fog járni az agyad. Előbb körül nézel, aztán ugrasz le a kerítésről.
Én egyszer hallottam egy leforrázott kutyáról, talán 6 éves lehetettem, azóta az első dolog, ha elindulok egy tál/csésze forró valamivel, hogy körbenézek, nincs-e ott a kutya. És nem azért, mert rettegek, csak megtanultam, hogy bizony figyelni kell.
Most te is megtanultad, hogy mindig, minden körülmény között figyelni kell, csak sajnos durvább körülmények között :(
Ha már megnyugodtál és összeszedted magad, egy új kutya segíteni fog. Én a helyedben valami kis szerencsétlen, esélytelen kutyát vennék magamhoz, ezzel is kicsit kompenzálhatod tudat alatt a másik korai halálát.
Nekem volt egy gyönyörű kistestű, fajtatiszta kutyám. Nagyon szerettem, együtt nőttem fel vele. Nagyon hosszú élete volt, de rengeteg hülyeséget csináltam vele, volt, hogy nem vettem észre időben, ha baja volt. Ma is bánt a dolog, de a múlton ez nem változtat. Amikor el kellett altatnom, pár nap múlva elmentem egy sintértelepre és elhoztam egy nagyobbacska, fekete, kimondottan előnytelen kinézetű kutyát, amolyan "az ilyeneket nem igazán viszik" típust. Teljesen máshogy néz ki, a jelleme is totál eltér. Őt már okosabban kezelem, bármi apró baja van, orvoshoz megyünk és olyan dolgokra nevelem, amit az előzőnél sikeresen elbaltáztam. De tanultam a hibáimból.
Tedd te is ezt és ne keseregj folyamatosan, mert attól jobb neki nem lesz, csak téged tesz tönkre. A bűntudat persze természetes és kell is, de ne ekörül forogjon az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!