Labrador vagy golden retriver? 13 éves gyereknek

Amelyiket a család szeretné, amelyik szimpatikusabb.

Sokkal fontosabb, hogy tenyésztőtől legyen, törzskönyvezve, egészségre szűrt és tenyészszemlés szülőktől.

Mert 13 éves még nagyon gyerek, ha most nem is érzi úgy. Előtte az érettségi, a fősuli, párválasztás a következő 15 évben, amíg a kutya él. Ráadásul ha 13 évesen könyörög is egy kiskutyáért, és leteszi a nagyesküt, hogy jó gazda lesz, hamarosan úgyis elmegy csajozni/pasizni, a kutya meg ott marad a szülőkre.

Gyereknek sose veszünk kutyát. Akkor vegyél, ha az egész család szeretné, és akkor is törzskönyves, minőségi kutyát - drágább, de hosszútávon megéri, ha nem kell havonta futkosni az állatorvoshoz mindenféle örökletes nyavalyákkal, ráadásul a törzskönyves kutya olyan lesz, amilyennek egy labradornak/goldennek lennie kell: nyugodt, békés, barátságos, kontrollálható, nem egy idegroncs, amit pedig sajna sokszor látni szaporított kutyáknál.

Nekem személy szerint a labrador szimpatikusabb, leginkább a szőre miatt. Meg talán némileg agilisebb, mint a golden (ha jók a felmenői). De egyénenként is lehetnek eltérések.

Nem tudom, hogy a te gyereked milyen, nem ismerem, ezért nem lenne semmi értelme, ha akármit is írnék a kérdésre. AZ előttem szólóknak viszont mondanám, hogy ne általánosítsanak! :) Igen, bizony, a legtöbb gyerek csak könyörög, a csillagokat is lehazudja az égről, aztán 2 hónap után megunja a kutyát. DE!!! Igenis vannak kivételek. Vannak gyerekek, akik már sokkal érettebbek a koruknál.

Én 11 évesen kaptam a kutyámat, mindig csak az állatok érdekeltek, főleg a kutyák. És nem írok hülyeséget, ha azt mondom, hogy a kis dominancia-szőrgombócom meghatározta az egész életemet. 11 éves voltam, amikor 3 hónaposan hozzám került, ahogyan megkapta az utolsó oltásokat is elvittem Kutyaiskolába. Nem, nem az volt az elvittem, hogy a szüleim bent voltak vele én meg kintről néztem, hanem a szüleim kiraktak, elköszöntek, én besétáltam a kutyával és intéztem a dolgokat. Először kutyaoviba vittem szocializálni, aztán ahogy elérte a megfelelő életkort (7 hónap), levizsgáztunk alapfokon, és nem, nem csak épphogy mentünk át, a 100 pontból 95-öt kaptunk! :) Aztán mentem vele középfokra, az már kicsit nehezebb volt, ott még több dolgot tanultam, ott is levizsgáztunk. Semmit nem engedtem/engedek a szüleimnek kifizetni, ami vele kapcsolatos (kivéve a kajáját, azt ők veszik, de nekem még nincs munkám, ergo azért azt nehezen szerezném meg), akármilyen nyakörvet, boxot, játékot, jutalomfalatot, interaktív játékot akartam venni azt a saját összespórolt zsebpénzemből vettem, ami úgy "keletkezett", hogy egyik ünnepre se kértem semmit, csak annak az ajándéknak az árát, amit vettek volna! Így volt pénzem kifizetni magát a kutyát (!!!), és a tanfolyami költségeket is. Azóta a kutyázás a mindenem, egyre többet akarok róla tudni, mindenféle tanfolyamokra, előadásokra járok, mert az a célom, hogy én is olyan ember lehessek, aki a gazdiknak tud segíteni egy Kutyaiskolában! És nem, nem untam meg a kutyát, most 4 éves, én pedig 15, és még mindig ugyanúgy foglalkozom vele; Kutyasuli, kirándulások, viszem nyaralni is! Ha ő nem lenne, nem ez lenne az életcélom, az egész életem! Szóval igen! Csak sajnálni tudlak titeket, akik így általánosítanak, ha meghallják, hogy egy 13 évesnek kell kutya, már rögtön okoskodnak! Mint már mondtam, a te gyerekedet nem ismerem, csak te tudhatod, hogy elég érett-e már egy kutya gondozásához!

Kedves Utolsó, le a kalappal előtted. De azt magad is beláthatod, hogy 1000-ből 998 gyerek nem így működik... Persze, lehet, hogy a kérdésben szereplő gyerek a másik kivétel. De a statisztika sajnos inkább azt mutatja, hogy a gyereknek vett kutyák nagy része a hátsó udvarban végzi, rosszabb esetben a nagyinál, még rosszabb esetben menhelyen...

Én a magam részéről nem mernék pontos helyzetismeret nélkül bátorítani senkit, hogy vegyen kutyát a gyerekének. Inkább lebeszélem, mint rábeszélem. Tény, hogy nem való mindenkinek kutya. És szeretem annyira a kutyákat, hogy megpróbáljak mindenkit felelősségteljes döntésre ösztönözni.

De jó, hogy leírtad, hogy mivel jár egy kutya, milyen elhivatottság kell hozzá. További jó kutyázást!

6-ik válaszoló: gyönyörűen leírtad a véleményedet! Szerintem undorító, ha valaki ilyen téren okoskodni próbál, és lefogadom még gyereke sincsen, ha olyanokat ír, hogy "gyereknek nem veszünk kutyát". Fogja már be! Én csak ennyit tudok hozzáfűzni ezekhez az alakokhoz... Látszik, hogy nem volt dolguk kutyával, mondjuk nem is érdemlik meg, hogy egy ilyen állat az övék lehessen... Nekem is van kutyám, 3. életévét tölti, nagyon szeretem, és a családdal tervezzük, hogy veszünk még egy kutyát. A gyerek csak tanul, és normális, állatszerető ember lesz belőle ha van kutyája. Megtanul szeretni, és felelősségteljes életet élni, megtanul felelni egy kicsi de értékes életért! És, igen: ne általánosítsunk...Van olyan gyerek aki tojik a kutyájára. Na, az olyanoknak nem kell kutya.

13/L

golden csak is golden

na de ápolni kell a szörét