Fél kimenni, hogyan oldjam fel a feszültségét? Jó ahogyan most csinálom?

Fokozatosan, nagyon sok türelemmel. Szerintem még nem hiszi, el hogy újra van gazdája és hogy maradhat nálad, ezért nem mer kimenni az utcára. Gondolom úgy van vele, hogy ha nem megy ki, nem dobhatod el magadtól, ahogy talán az előző gazdája tette.

Persze éreztesd vele, hogy te vagy a főnök, legyél vele következetes, de közben óvatos is, nehogy túlreagáljon dolgokat.

Nekünk menhelyes tacsi keverékünk van, augusztusban hoztuk el, mondanom sem kell, kapásból szeparációs szorongással kezdtük. A mai napig maga alá pisil, ha megszidjuk valamiért, vagy ha erélyesebben szólunk rá. Egy ideig nem tudtuk azt sem rendesen gyakorolni, hogy előreengedjen minket az ajtóban, mert ahogy felszaladt a lépcsőn a lépcsőházban és kinyitottuk az ajtót, pánikszerűen rongyolt is befelé, nehogy ráugorjon valaki hátulról. A legkisebb külső behatástól is félt, elég volt ha a szél megmozdított egy levelet az utcán. A szocializáció totálisan hiányzott mind emberekkel, mind állatokkal.

Rengeteg munkánk van ebben a fél évben, de ezt a rettegést teljesen szerintem soha nem fogjuk tudni kiszedni belőle... bele sem gondolok mit élhetett át a menhely előtt (gyepin volt, az azelőtti életéről semmit nem tudunk).

Nekünk a suli rengeteget segített, nektek is ajánlom.

Meg kell állni, és megvárni míg lenyugszik. Addig akárhogy hisztizik, vergődik nem engedhetsz neki egy lépést sem (pont mert vergődik). Ha a viselkedés megfelelővé válik teszel meg kell dícsérni, majd tenni pár lépést. Ha kezdi megint megállni, ha nem kezdi megint megdícsérni megjutalmazni, majd egyre több több lépés és így tovább. A rángatás nem célravezető, mert rossz élmény lesz neki.

De a pórázt magát jöl viseli? Mert lehet hogy ha befogaditt kutya talán életében nem is volt rajta nyakörv. Akkor az udvaron kell hozzászoktatni, s csak aztán utcára kivinni.

Első vagyok. Próbáld jutalomfalattal. Kevés kutya van akit nem lehet a hasán keresztül megfogni ;)

A kölykök is csinálják ezt a fajta hisztit pórázhoz szoktatásnál.

A mi kis talált zsebkutyánk is pánikrohamot kap a póráztól. Sokáig próbáltuk pórázhoz szoktatni, de nem sikerült. Elég csak a hátára tennem a pórázt összehajtva, megáll, és addig nem mozdul, amíg az ott van. Persze ha egy zoknit teszek a hátára, ugyanezt csinálja. Nyakörvet azért rátettem bilétával és azt megszokta, de a pórázt, ha megmutatom neki, rákötöm, csak áll. Viszont van amikor hátranéz és meglátja hogy lóg rajta valami, sikítva elkezd rohanni, mintha egy anakonda kergetné. Utcán ez elég gáz, mert ha sikít, akkor azt hiszik, hogy verem. Így elég nehéz rászoktatni.

Ezért inkább úgy sétáltatom, hogy pórázt nem is viszek magammal, csak felkapom a kutyát, kézben kiviszem a kutyafuttatóra, vagy lerakom egy közeli elkerített füves területre és hagyom, hogy ott menjen amerre akar. Amikor nincs rajta póráz, normálisan viselkedik, aranyosan játszik más kutyákkal is.

Ha póráz van rajta, a kajára sem reagál. Leguggolok előtte 2 méterrel és hívom, akkor meg remegve elindul tyúklépésben, de olyan lassan, hogy én feladtam. Inkább nem kínozom a pórázzal.

A másik kutyám tud pórázon jönni, őt kajával csalogatva tanítottam, nála ez működött, a kis kutyánál viszont egyáltalán nem. A másik kutyám imádja a pórázt, mert amint meglátja, egyből ugrál örömében és akar lemenni sétálni. Ez lenne a normális, de sajnos a kiskutyánál ezt nem tudom elérni sehogy.

Az is lehet, h nincs elég türelmem hozzá. Nem tudom, de kíváncsi lennék, hogy létezik e olyan ember, aki meg tudná tanítani pórázon menni.

Mi a suliban úgy értük el, hogy motiválja a jutalomfalat, hogy csökkentettük a kajája adagját és/vagy a kaját feladatra kapta. Ezzel a kötődést is erősítettük, és még rá is volt pörögve a dologra, mert éhes volt.

Sokaknál ez már állatkínzás kategória, de egyáltalán nem olyan durva a dolog mint azt egyesek gondolják.Ha éhes a kutyus, motiválják a falatok :)

De persze próbálkozhatsz ínyencségekkel is, lehet, hogy az is megteszi.

Utolsó, a kutyák sokkal jobban tűrik az éhezést mint mi, mert farkasgyomruk van - azért is "éhesek" állandóan. Megszokták, hogy nem mindig van zsákmány, és néha koplalniuk kell. (Néhány gazdi szokott egy koplalónapot tartani hetente)

Szóval nem, nem állatkínzás :)