Ez nem számít szaporításnak?

Sajnos én keserű vagyok ilyen szempontból, mert huskyjaim vannak. Nálunk szánhúzásra nagyrészt keverékkutyákat használnak (persze huskynak van törzskönyvezve az összes), amik ugyan az agár beütés miatt lényegesen gyorsabbak, de eredeti használatukra teljesen alkalmatlanok.

Az itthoni kellemes tavaszi vagy őszi időben 4-5 km-t szaladgálnak, attól is kifulladnak. Egy igazi alaszkai szánversenyen először megfagynának, aztán ráadásképpen kiköpnék a belső szerveiket. Egy ismerősöm leírása egy alaszkai versenyről: Az első 60 km unalmas volt, csak állni kellett a szánon. Az emelkedők utána jöttek.

De nálunk a rövidtávú teljesítmény érdekében inkább nem is foglalkoztatnak huskykat, mert úgyis lemaradnának az agárkeverékek mögött. Amelyik kutyát dolgozik fogatban, azt Romániába vitték.

A probléma ott kezdődik, hogy manapság 1% alatti lehet a munkakutyák aránya, azaz a tényleges munkát végző, valamilyen fokon képzett kutya. Életszerűtlen elvárni a tenyésztőtől, hogy pásztor legyen, ha pl. pásztorkutyákat tenyészt. A tenyésztés megközelíthető a vérvonal szinten tartása és a fajta jellemzőinek őrzése irányából, ill. kiegészíthető ez a munka oldallal is.

Mi tehetünk arról, hogy a legtöbbünk 'birkái' a bevásárlóközpontok pultjain bégetnek (ennyire vagyunk önellátók és függetlenek), hogy az otthonunk és tulajdonunk védelme akár a mi felelősségrevonásunkkal végződhet, stb., tehát annak is, hogy kutyáink nem dolgozhatnak abban, amire őket tenyésztették (és annak is, hogy egyre inkább rohanunk azért, hogy lassabban romoljon az életszínvonal).

El szabad persze várni a munka oldalát is a tenyésztőtől, de ki várja el? A hobbi kutyatartó követeli, vagy pl. egy birkapásztor? Azaz értelmetlen és szinte felesleges az elvárás, vagy tényleg szüksége van rá?

De jól megfogalmaztad!!

Az agaraimra közölték, hogy kanapékutyák, mert nem járok vadászni. Aztán az egyiket elvittük. Onnan kezdve vége volt a világnak: nem tudtunk kimenni sétálni, mert azonnal rohant zsákmányt keresni, levadászta itthon a macskát, a kisebb kutyákat. El kellett ajándékoznom olyan helyre, ahol egyedül van és lakásban, így újra kanapékutya lehet. Kinek kell ez? A másikra erősen vigyázok, nehogy fogjon valamit.

Mert a kutyával együtt kell élni. Egy olyan kutyával, aki elveszti a jó tulajdonságait és elfelejti a tanultakat, ez lehetetlen. Kapaszkodj: iskolába jártunk, mindegyik kutyám bármikor letehetné az engedelmesvizsgát. De az olyannal, akinek utána csak a vadászat az élete és semmi más nem érdekli, nem lehet mit kezdeni.

Tudom, hogy alulmaradok a megrögzött munkakutyásokkal szemben, már megszoktam. Én nem használni akarom a kutyáimat, hanem szeretni. És a többség így van vele.