Kisgyermekek mellé milyen kutyát ajánlott választani? Kutyatartásban nincs tapasztalatom, tehát ez is egy szempont.

szerintem mindenképp jobb, ha egy felnőttet fogadtok be, egy kölyköt nagyon-nagyon sok módon el lehet rontani, és félrenevelni, plusz rengeteg időt és foglalkozást igényel.

felnőtt kutyusból lehet befogadni olyat, aki ideiglenes gazdinál lakott, vagy közvetített gazdikereső, és rengeteg jól nevelt, tanított kutyust lehet találni, akikkel kevesebb a macera (nyilván nevelni és foglalkozni így is kell vele, de ha már van egy stabil alap, úgy sokkal könnyebb.)

Berni pásztor, Leonbergi, Golden retriever. Labrador még esetleg, deeee úgy vélem, hogy kölyökkorban szeretnek rosszalkodni, ezért ha nincs sok tapasztalatod, és esetleg nem tudnál vele suliba járni, akkor ne ezt a fajtát válaszd.

Menhelyen rengeteg olyan kutya van, ami úgy 4-5 éves, gyerek mellett nőtt fel, és kezelhető.

Lehet mondani, hogy "kommersz" és kézenfekvő, de szerintem ha nagyobb kutyát akar a kérdező, kezdőként gyerekkel vegyen csak szépen egy labradort vagy golden retrievert és tökéletes lesz, akkor is, ha nem ő lesz a legügyesebb kutyatartó, amire gyereknevelés mellett azért minden esély megvan szerintem.

Szerintem tök igazuk van az amcsiknak és a briteknek, akiknél messze a labrador a legnépszerűbb fajta. De a németeknél is, meg egy csomó más helyen. Aki szimplán egy vidám, jó fej kutyát akar, akiből gyakorlatilag hiányzik az agresszió és imád ismerkedni felnőttel-gyerekkel-kutyával egyaránt, annak tökéletes. Természetesen nem mindenkinek ez az igénye, szokták például errefelé néhányan emlegetni, hogy nekik nem tetszik ez a "mindenki kutyája" dolog, de én úgy gondolom, gyerekek mellé egy egyszerű családi kutyának pont ez a jó viselkedés és a labi mindenképp az egyik legjobb választás. A goldiek talán picit kevésbé aktívak, ha valaki nyugisabbat (netán szőrösebbet :)) akar.

Nekem egy közel nyolc éves labrador szukám van. Nyilván mindenki a saját kedvencét ajánlgatja, de én emiatt igazán nem kárhoztatnék senkit :) Messze nem tartom magam tökéletes gazdának, de úgy gondolom, ezt a fajta inherens jó természete és intelligenciája sikerrel kompenzálja :), így is olyan kutya lett, akivel igazán kellemes együtt élni. Engem lenyűgöz az a nyilvánvaló jókedv és bizalom, amivel ő a világot szemléli, ahogy barátságosan viszonyul idegen emberekhez és állatokhoz egyaránt. Imádja a gyerekeket és őt is imádják a gyerekek. Nekem ugyan nincs saját, de a húgomnak van négy és nyúzzák rendesen. A szomszéd kisfiúnak kulcsot adtam, hogy átjöhessen a kertbe játszani vele, ahogy a másik szomszédomnak is, hogy áthozhassa néha a goldieját pár órára. Megnyugtató azt látni, ahogy például egy közös családi túrán a számtalan idegen kisgyereknek ő a kedvence és hiába nyúzzák egész nap, zokszó nélkül, a farkát csóválva viseli :) Ahogy azt is, hogy gyakorlatilag nincs olyan, hogy összebalhézna idegen kutyákkal, nem is nagyon emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Póráz nélkül sétálunk mindig (igen, tudom, a jogszabály, hát ez van...) és engem egyszerűen nem stresszel semennyire, amikor idegen kutyával találkozunk. Az óriási, brutális, csupa izom, tényleg félelmetes 55 kilós amstaff (-szerű keverék, gondolom, mert talán azért nem kéne ekkorára nőnie) gazdája megköszöni, hogy a kutyája rohangászhatott vele, mert szinte senki más nem engedi oda az övéhez, meg ilyenek :)

Egy baj van vele: totál kajafüggő, gyakorlatilag bármilyen ehető dologra rá van kattanva teljesen (imádja a zöldségeket-gyümölcsöket), imád kunyerálni (és tud is :)), erre nagyon kell figyelni, mert iszonyat könnyű felhizlalni, ami egyértelműen nem tesz neki jót. Meg az utcán is figyelni kell rá emiatt, hiába tudja, hogy nem szabad, mégse tud mindig ellenállni elhajigált vackoknak. Nem véletlenül kövér a legtöbb labi. De ha erre odafigyelnek, akkor karcsú és villámgyors marad. Az enyém imád labdázni (apportírozni) és hiába nyolc éves lassan, az átlag kutyával simán felveszi a versenyt futásban. Úszni is nagyon szeret egyébként, én jó időben a Dunába szoktam neki úszó játékot dobálni, sokszor egyszerűen nem akarja abbahagyni.

A bundája igénytelen, a kosz kihullik belőle, én gyakorlatilag nem csinálok vele semmit, kb havonta egyszer kedvtelésből tíz percig fésülgetem. Gyorsan szárad, emiatt az időjárás konkrétan nem érdekli, zuhogó esőben hozza a labdáját, hogy focizzak vele :)

Na jó, befejezem a labik ajnározását :) Nem vagyok én amúgy ennyire fixált, minden kutyát szeretek, például a vizslák is nagy kedvenceim, de bírom én a tesómék bichonját is. Amúgyis az az álláspontom, hogy egy jó származású kutya alapvetően olyan lesz, amilyenre nevelik. De azért olyan fajtákat, amik például több országban veszélyesként vannak nyilvántartva (ahol van ilyesmi), én nemigen vennék, hogy őszinte legyek, gyerek mellé pláne. Igazából az előbb kifejtett elv mentén nem teljesen értek egyet ezzel a dologgal, de a kockázatot inkább kerülném.