Vidám kutyát szeretnék venni a nagymamámnak hogy felvidítsa. Mit ajánlotok?

Azér' annyi önállóságot nézzél már ki nagyanyádból, hogy ha háziállatot szeretne tartani, akkor már lenne neki!

Idősekkel teli környéken lakok, az az általános vélekedés, hogy a háziállat inkább gond, mint öröm: ellátni, foglalkozni vele, költeni rá. Kutyával specifikusan: jó minőségű kaja, oltások, külső-belső élősködők elleni védekezés, napi minimum egy darab, 1-2 órás séta - már amennyiben a gazdi kertes házban lakik, más kutyákkal játék, tanítás, agymunka.

Élő állatot venni ajándékba, meglepibe adni alapvetően iszonyatosan nagy taplóság és felelőtlenség, mert az ajándékozottnak kell majd élete végéig fajának, fajtájának megfelelően ellátni, foglalkozni vele, stb. Tök mindegy, hogy egy 15 évig élő kutyáról van szó, vagy egy aranyhalról, ami szintén átlag 15 évig él. Még akkor is, ha tudod, hogy nagyid majd megveszik egy kutyáért sem biztos, hogy azzal vannak egy hullámhosszon, amit te kinézel neki.

Annyit tudsz tenni az ügy érdekében, hogy:

- felveted neki az ötletet - NEM erőszakoskodsz

- elmentek a menhelyre közösen kiválasztani a nagyi habitusához illő négylábút (gondolom nincs félre téve 120ezerFt-od fajtatisztára)

- kifizeted a chip/oltás/ivartalanítás/hozzájárulás összegét és voilá, te "vetted" a nagyinak a kutyát

Először is beszéld meg vele előtte, mert állatot adni valakinek ajándékba bunkóság, mert ha nem szeretne, akkor konkrétan pokollá teszed az életét.

Másodszor ne vegyél neki kölyköt, mert a kölykökkel rengeteg gond van, egy idős embernek ez már fárasztó.

Egyszóval ha tetszik neki az ötlet, akkor mászkálj menhelyekre és válassz ki pár kutyát, ami szerinted jó lehetne neki, aztán nézzétek meg őket együtt. A menhelyeken segíteni fognak olyan kutyát találni, ami megfelel egy idős embernek. Ez nem azt jelenti, hogy "depis", csak nem egy örökmozgó, fárasztó kiskutya, hanem egy nyugodt, barátságos felnőtt. Attól az még lehet aranyos, meg cuki, és imádni fogja a nagymamád, ha gondoskodik róla.

Önmagában amúgy egyáltalán nem rossz ötlet egy egyedül élő idős embernek egy kutya, sokan vannak, akiknek megvidámítja a napjaikat. De ez nem lehet kényszer.

A házunkban lakik felettem a másodikon egy öreg néni és van egy szép nagy fekete kutyája. A nénit még sosem láttam lejönni, csak a folyosón szoktam látni őket.

A kutyája sokszor a lépcsőházba vizel a sarkokba, gondolom amikor már nem bírja ki míg leérnek, az udvaron pedig a kakáját szoktam kerülgetni. A néni nem szedi össze. Valaki egyszer mondta nekem, h mért nem viszem fel neki egy zacskóban és akasztom az ajtó kilincsére. Természetesen nem vagyok olyan bunkó. Lehet hogy ő nem tud lehajolni, én nem tudom, nem is ismerem a nénit közelebbről, nem szoktam beszélni vele.

Lehet hogy a kutyát nem is ő hozza le hanem valamelyik rokona. Fogalmam nincs, de mindenesetre ez így nem túl előnyös, hogy nem képes a saját kutyája után takarítani.

De az tény, hogy szokott a kutyájával veszekedni, beszélgetni és néha kiabál neki hogy jöjjön be a folyosóról. A kutyája viszont nem akar bemenni, de aztán csak bemegy a sokadik kérésre.

Minden jol tartott kutya vidam, csak nem mimdegyik hiperaktiv, orokmozgo. A kutya akkor tud depis lenni, ha elhanyagoljak, rosszul bannak vele.

En is igy gondolom, hogy nem kene neki kutya. Ha szeretne, mar lenne.Miert nem veszel inkabb magadnak kutyat es viszed at gyakran? Az is felviditja. Az en nagymamamnak is ajanlgattuk a kutyat, de o nem akar, macera, viszont imadja a mi kutyankat. Ha megyunk hozza, mindig csomagol neki valami finomsagot es ajandektargyakat vasarol a fajtamentoktol, hogy tamogassa oket, pedig azelott abszolut nem erdekelte az ilyesmi.

Csúnya kérdés, de fontos: azt írod, nagymamás nagyon idős. Mi lesz a kutyával, ha vele ne adj'isten történik valami? Megy a menhelyre? Vagy ti látjátok el élete hátralevő X évében?

Előttem már leírtak mindent, ami fontos. Mamádnak vesd fel az ötletet, és ha vevő rá, együtt válasszatok egy helyes kis menhelyi kutyát. Semmiképp se nagytestűt, mert egy nagy kutya akaratlanul is kárt tehet egy idős emberben, pl. jókedvében fellökheti. Ne kölyköt, mert egy fiatal embernek is próbára teszi a türelmét a végtelen viháncolás, neveletlenség, rongálás. És ne hiperaktívat, mert azt mamád se tudná ellátni rendesen, ha pl. egy foxit vinnél neki a másfélszobás lakásába a negyedik emeletre, ahol lift sincs. Nem találnák meg a közös hangot.

Olyan nincs, hogy egy kutya "szomorkodik", max. akkor, ha rosszul látják el, rosszul bánnak vele, és itt nem csak a verésre kell gondolni. De akkor is a legtöbb inkább ideges, hisztis lesz, nem depressziós.