Kutya nevelésben elakadtam. Szocializációs téma (kicsit hosszú), mit csinálok rosszul?

Sziasztok! Nevelési segítségért fordulok hozzátok, lehet,hogy egy kicsit hosszú lesz, de előre is köszönök minden segítséget. Van egy kétéves keverék kan kutyám, Odin. Az illatos úti menhelyről hoztuk pár hónapos korában, akkor nagyon félős volt, az utcáról fogták be, így az előéletéről nem tudunk semmit. Akkor még nem értettem igazán a kutyákhoz, sok falkavezéri elvet megszegtem, így ha otthon hagytam egyedül, rongált, a séta borzasztó volt, nem tudtam behívni, stb. Ekkor sok könyvet elolvastam, az internetről is tájékozódtam és rájöttem,hogy másképp kell bánni az állattal. Ezzel párhuzamosan elvittem egy kutyaiskolába, ami 1 hónapig tartott. A kutyakiképző azt mondta,hogy nagyon makacs és hihetetlenül energikus, nem is igazán hozott eredményt a kutyaiskola. Több kutyaoktatóval is beszéltem már és mindenki olyan tanácsokat adott, amit már betartok, mégsem hozta meg a kívánt eredményt.

Itthon mindent megváltoztattam: Én eszem előbb, nem adok neki a saját ételemből, jutalomfalatot csak munka (trükkök) után kap, én lépek előbb új helyre, érzékeltetem vele,hogy én vagyok az úr a háznál, a sétánál mindig megfordulok, stb. Itthon már nem tesz kárt, nagy ritkán odébb viszi a cipőmet, de nem rágja meg. A séta és a behívás viszont mintha egyre rosszabb lenne. Gondolom erősen rögzült benne,hogy kölyökként ő volt "a világ közepe", de már jó ideje legjobb tudásom szerint nevelem.

Sokat tréningezem, leviszem sétálni és amikor eltelik úgy 30-40 perc és össze-vissza forogtam vele, hogy mindig arra menjünk, amerre én mondom, akkor kezd el nagyjából normálisan, láb mellett jönni, meg is dicsérem, akkor működik minden, majd a következő sétára megint elfelejti. Naponta 4x sétál, ebben mindig van egy nagyobb, fárasztó séta is. Az ül, fekszik, pacsi, forog, "bang" parancsokat szépen teljesíti, nagyon hamar tanul. Itthon, ha együtt vagyunk, mindent gyönyörűen teljesít, idehoz dolgokat, kimegy a szobából, ahonnan ki van tiltva, oda soha nem megy be, ismeri és betartja az itthoni szabályrendszert. DE! Az utcán nem hallgat a nevére sem, ha leültetem/pacsiztatom/lefektetem, csak találomra csinálja, nem is figyel igazán, nem akarja érteni,hogy mit várok el. MINDEN elvonja a figyelmét, ha pedig másik kutya van a láthatáron, konrollálhatatlan. Ugat, hörög, alig tudom visszatartani. Nem támadólag lép fel, hanem nagyon erős vágyat érez arra,hogy odamenjen a másik kutyához. Amíg kutyaiskolába járt, folyton kutyák között volt, az utcán mégis újra "megőrült". Van a közelünkben egy futtató, ahova már nem merem kivinni, csak akkor,ha üres. És ez nagyon aggaszt, mert nem tudom,hogyan kéne szocializálnom és úgy érzem, szorít az idő, hiszen egyre idősebb lesz a kutya és egyre nehezebb lesz ez a feladat. Alapvetően két gond van, ha kutyával találkozunk. Az egyik,hogy behívhatatlan. Abszolút nem hallgat rám, sőt, rám sem néz, sem akkor,ha szépen szólok, sem akkor, ha erőteljesebben, semmi nem használ, csak az,ha megpróbálom elkapni és megkötöm, de ez nyilván nem jó megoldás. A másik,hogy nem veszi észre, ha a másik eb negatív jelzéseket ad. Hiába morog, vagy kap oda, ő mintha észre sem venné, játszik tovább, maximumon pörög, leállíthatatlan. Ebből volt már gond, többször majdnem súlyosabban megharapták. Szóval a kérdésem adott: Mit csinálok rosszul, illetve hogyan szocializáljam a kutyám, mi a helyes viselkedés részemről, ha kutyával találkozunk véletlenül az utcán, illetve ha direkt, a futtatón?

Még egy fontos infó, hogy én autoimmun betegségben szenvedek és az állapotom periodikus. Van olyan időszak,hogy rémesen gyenge vagyok, ilyenkor nem tudok a legerélyesebben fellépni az utcán, néha nehezemre esik a szabályozás és ezt biztos megérzi rajtam, (ki is használja), ENNEK ELLENÉRE muszáj találnom valami megoldást, hogy mindkettőnknek jó legyen.

Remélem, tudtok segíteni.

Nem sokára szeretném elvinni egy új kutyaiskolába, ( a Cerberost néztem ki, de ebben is szívesen venném a tanácsaitokat ) , illetve ebben a hónapban lesz ivartalanítva is.

Köszi,hogy elolvastátok!