A kutyasétáltatókat tényleg zavarja ha kérés nélkül megsimogatják a kutyáját?

Zavar hát. Tudomásul kéne venni, hogy nem minden kutya egyforma, valamelyik imádja, ha vadidegenek tutujgatják, valamelyik megijed, valamelyik meg támadásnak véli...

Gyepmesteri telepről befogadott bullterrier keverékem van, elég, hmm..érdekes a kinézete.

Korábban valszeg megverhették. Ő nem szereti, ha vadidegenek fölé hajolnak, taperolják a fejét, szemeznek vele, esetleg még rá is vicsorognak (mosoly...).

Én tényleg nem értem hol élnek az emberek, az a legdurvább hogy legtöbbször a felnőttek csinálják ezt.

Megmondtuk: azért, amiért nem tapizod le más telefonját, autóját, gyerekét, ruháját sem, akármilyen hívogató is. Parasztság. És itt nem az a lényeg, hogy a kutya mennyire önálló személyiség, hanem az, hogy egyrészt máshoz tartozik, másrészt meg nem tudja eldönteni, hogy neki valóban ténylegesen jó-e, ha megsimogatják. A gyerek egy idő után önállósodik, és majd rászól az emberekre, ha tapizzák, de addig meg kell védeni tőle. A kutya sosem fog rászólni senkire, hogy "gombás vagyok, hagyjál", vagy "büntiben vagyok, nem simogathatsz meg, bocsi".

A kivételes esetek meg egyrészt annyira nem kivételesek, hiszen látod, hogy mindenkinek először ez jutott eszébe, másrészt meg nem tudod elkerülni ezeket az eseteket, ha nem kérdezed meg, hogy van-e valami olyan körülmény a kutyával, ami miatt ne lehetne megsimogatni, harmadrészt meg nem mindenki ismeri elég jól a kutyatestbeszédet ahhoz, hogy felismerje, hogy a kutya most tényleg kedves és simit akar, vagy például csak szaglászni megy oda lelkesen, de testi kontaktust már nem akar, vagy mi van. Laikus ne döntse el, kérdezze meg a gazdát, aki jó esetben ismeri a saját kutyáját.

Meg hát népnevelés. Ha mindenki megszokná, hogy kérdezni kell, és automatikusan erre tanítaná a gyerekét is, biztonságosabb lenne az együttélés a kutyások és a nem kutyások között, mert nem lenne ebből konfliktus, neadjisten harapás.

Engem is zavar.

Kölyök vizslám van, még csak 5 hónapos. Folyamatosan gyakoroljuk az ültetést, fektetést, lábnál követést kültéren. Amúgy egy halál jófej kutya, imádja az embereket, ezért nehéz is visszafogni, hogy amikor éppen "okosítom", akkor ne a mögöttünk cuppogó, gügyögő p*rasztra figyeljen. Mert az emberek nem veszik észre, hogy a kutya éppen "képzés alatt áll" és nagyon megköszönném, ha nem csesznék el azzal, hogy kizökkentik a kutyát. Ráadásul tényleg rohanna oda az emberekhez simiért, így aztán tényleg nehéz úgy kihozni, hogy ne legye szívtelen szemétláda, mert nem engedem oda. Ráadásul még néha felugrál, mert az emberek általában hagyják, hogy harapgálja őket, amit meg nekem kell helyrehoznom. (Mikor mondom, hogy ne hagyják felugrálni meg harapgálni, általában legyintenek, hogy nekik is volt kutyájuk, ez még belefér....)

Volt olyan kislány, aki a kutyafuttatón odajött hozzánm hogy szerintem ő elbírná-e a kutyámat. Hát mondom talán. 3 perc múlva elfordulok és már látom, hogy próbálja felvenni a kutyámat. Kb. 10 éves volt.

"Megértettem hogy számodra, és sok más ember számára is a kutyája a telefonja, ruhája stb. "

Kár, hogy ezt értetted meg, nem pedig azt, amit mondtunk.

És még egyszer: ne az legyen a lényeg, hogy a kutya akarja-e, hogy megsimogasd. A kutya akarata a mi világunkban másodlagos, különben kirohannának a hatsávos autópályára, szart ennének és macskát üldöznének egész nap, feltúrnák a házat és felugrálnának idős nénikre. Nem a vadonban vagyunk, ahol az a jó, amit a kutya szeretne, ezt vegyük észre, mert intelligens, értelmes emberek vagyunk. A kutyáért a gazdája felelős, ezért had döntse már el ő, hogy ki mit művel a kutyájával, akkor is, ha az egy ártatlannak tűnő simogatás.