Miért süti le a tekintetét a kutyám, ha a szemébe nézek?

elfogadott téged, mint falkavezért (ez lenne a helyes minden esetben, ha nem így van, akkor jön a kezelhetetlenség, rosszabb esetben a támadások stb)

Valóban nem szokás a szemébe nézni, legalábbis hosszú távon, de persze kutyafüggő is

Szerintem mosolyogni lehet, csak ne vicsoríts.

Bár van amelyik kutyának a vicsorítás is csak játék,

pl a párom most tanítja meg az egyik kutyánkat vicsorogni.

Azt csinálja, vicsorog neki, mutatja a fogát, közben felspannolja a kutyát és mondja neki, hogy vicsoríts!

A kutya erre boldogan csóválja a farkát, közben visszavicsorog és akkor kap egy jutalomfalatot.

Már egész jól megy. Ha sikerül megtanítani, akkor majd ezzel fogjuk ijesztgetni a haverokat :D

A tekintettel kapcsolatban:

Az egyik kutyám lesüti a tekintetét, szelíden néz az emberekre. Ez egy kis méretű, talált kutya. Ő igazán akkor érzi felszabadultan magát, ha kutyák közt van. Olyankor a testtartása is más. Kihúzza magát, pajkosan, játékosan ugrál és bátran viselkedik. De emberek közt valahogy összehúzza magát, mintha kicsit tartana tőlük, de azért odajön, meg bújik, meg minden. Nem tudjuk milyen milyen atrocitások érték, mert nem nálunk nőtt fel, de mivel kis testű kutya, akaratlanul is érhette trauma, elég ha csak valaki véletlen belerúg, amikor útban van, mert ő mindig az emberek lába előtt totyog. Én is volt már, hogy megbotlottam benne, vagy rámentem a lábára a hintaszékkel, mert úgy alábújt, mögém és, nem láttam hogy ott van. Ő meg lehet hogy azt hiszi akkor hogy direkt bántják. Kitudja mit gondol.

A másik kutyám teljesen mindig a szemembe néz, szúrósan, de annyira, hogy a tekintetét nem veszi le. Ha rászólok, és tudja hogy heccelem, néha vissza is beszél. De ez a kutya, amit kérek tőle, mindent megcsinál gondolkodás nélkül, azonnal. Ha az utcán megijed, akkor meg a szoknyám mögé bújik és nyafog hogy védjem meg. Abszolút rám van fókuszálva mindig hogyha együtt megyünk. Mintha azt hinné hogy én vagyok az anyukája.

Na tehát a második kutya a szemembe néz. Inkább én veszem le róla a tekintetemet, mert engem harapott már meg kutya amiatt, hogy a szemébe néztem. Bár az rég volt és nem az én kutyám volt. Az enyém nem harapna soha, szerencsére. Az enyémnek szabad a szemébe nézni, de én túl sokáig akkor sem szoktam. Na viszont mégis ez a kutya az aki fölött teljesen dominálok, mert bármit mondok neki, azt megcsinálja. Néha csodálkozom is rajta, hogy milyen szépen hallgat rám.

Szóval ez nem dominancia kérdés. De lehet félelem kérdés.