Vajon mit láthatott a kutya?

Előrebocsátom, szellemekben nem hiszek, szóval ha kérhetem, hagyjuk a róluk szóló dajkameséket.

Szóval a történet:

Novemberi este, 20 óra körül. A kutya (Golden Retriver) nem az enyém, csak amíg a gazdái a dél-amerikai hat hetes szabadságukat töltik, addig van nálam. Ismer engem, bízik bennem, a falkavezér szerepet is rég átvettem, hisz gyakran van nálam. Szóval lemegyünk egy esti sétára, ugyanúgy, mint minden nap. Hatalmas rét, ott szoktunk rohangálni, kiugrálni a fölös energiát. Mikor megelégeltem, behívtam a kutyát, aki el is indult felém, majd egyszer csak megmerevedett, és onnantól egy lépést se volt hajlandó tenni felém. Láthatóan félt, hátát felborzolta, farkát felcsapta és nem tudta, hogyan tovább. Elveim ellen való volt ugyan, de elindultam felé, hogy rácsatoljam a pórázt. Hosszas huzavona után sikerült, de alig néhány lépés után a lábamhoz nyomta magát és nyüszíteni kezdett. Ugyanabba az irányba nézett, mint az imént is. Aztán hátramenetbe kapcsolt, és kibújta nyakörvből. Szaladgálni kezdett a réten fel-alá, mint aki nem találja a helyét. Időnként úgy tett, mintha szarni akarna, de aztán mindig továbbment. A sok szaladgálástól már megváltozott a pozíciónk, így az én hátterem is egészen más volt már, de változatlanul félt felém indulni.

Nem akarom sokáig ragozni, egy idő után beszaladt az erőbe, és csak 2 és fél órával később került elő. Végre hazamentünk, de otthon is félelmei voltak, és még napok múltán is néha zavartan viselkedett.

Mi okozat ilyet?