Kutyás sztori? (Kérdés túl rövid, magyarázat hosszú. )

Oké, egy szomorúbb történet...

A kutyám 7 hónapos volt. Egyik este fél tízkor hallottuk, ugat párat. Gondoltuk, ez normális, mivel kutya. Ezután elhalkult, és ugrottunk a következő napra. Elvittem a kutyámat sétálni, habzott a szája, én meg nem voltam még olyan nagy kutyás, mint most. A szomszédunk mondta, lehet megmérgezték. Igen, természetesen. Ahogy hazaértünk, anya mondta hogy talált mérget az egyik fa alatt, a kerítés mellett, így gondoltuk az a szomszédunk dobhatta át, akivel jóban vagyunk. Szerencse hogy a kutyánk bizonytalan az ismeretlen dolgok felől, így nem ette meg. Itattunk vele tejet, majd rögtön mentünk az állatorvos. Szegénykémtől vért vettek, több napon keresztül járkáltunk be az állatorvosi rendelőbe. Végén, a kutyám fél a rendelőtől. Befele megkapaszkodik (megkapaszkodott, már állatorvost váltottunk) a két ajtó közötti részben, és nem megy be... De ez volt kifele is, mivel nem is akart kimenni... Szóval, röviden tragédiaként élte meg a kutyánk ezt a pár napot. Látszott rajta kétségbeesett, levert.

Másik kutyámmal kapcsolatos sztori:

Elmentünk a kutyáért. Két és fél órás volt az út. Elsőnek is olyan faluba mentünk érte, ahol az 57-es ház mellett a 2-es volt... Mikor fél óra után megtaláltuk a tenyésztőt, megnéztük a szülőket, meg minden. Majd bementünk a házba, ahol ott aludt egy párnán a világ legédesebb pindurkája. <3 Mélyen aludt, szuszogott. Leültünk, majd egyszer csak felkelt, kerülgette a lábamat, nyaldosta a nadrágomat. Úgy éreztem, Ő az igaz szerelmem (a másik kutyámon kívül). Ahogy berakta a tenyésztő az autóba, egy "lavorba", rögtön kimászott belőle és feltámaszkodott az autóablakhoz. Elbúcsúzott a gazditól. :) Út közben mint egy édes kiskutya, kimászott az ölembe, persze, miután kétszer bepisilt, féltem majd az ölembe is fog. Már akkor sem volt nyugodt kutya, de most... :)

Nem olyan jó történetek, de ez a kettő a kedvencem (az első inkább szomorú, de sosem felejtem el) mióta megvannak az életeim.

Tehat kutyas torteneteket szeretnel?

Az en kutyam egyszer nagyon bator volt. Marmint magahoz kepest. Ugyanis rettenetesen fel a magassagtol, meg eleve nem is szabad az emeletre mennie (ket szintes csaladi hazban lakunk). Viszont egyik nap valamiert lent aludtam a foldszinten es ejszaka nagyon rosszul lettem. Annyira szenvedtem, hogy keptelen voltam felmenni a szuleim haloszobajaba segitsegert. Az en draga kiskutyam meg a felelmet legyozve felment szolni nekik egeszen felutig, ami nala nagyon nagy dolognak szamit, mert amugy a masodik lepcsofoknal feljebb korbaccsal sem lehetne kenszeriteni, annyira fel a lepcsozestol.

3-as vagyok:

Egyszer az én kincsem bemászott az autó alá. Vihar volt, lementünk a garázsba, mert még régen félt. Bent volt az autó, és elsőnek elkezdett futkározni az autó körül... Mi meg kergettük, mert Ő így akart játszani. Majd bemászott az autó alá... De ki már nem tudott jönni. Úgy kellett szegénykémet kihúzni. :)

Az első kutyánkat gyerekkoromban a gyepmesteri telepről hoztuk. Ilyen német juhász jellegű keverék volt, 2-3 éves. Fogalmunk se volt róla, hogy hogy reagál, amikor elhozzuk, vittünk magunkkal egy szál lecsókolbászt, hogy azzal majd jól rávesszük, hogy beszálljon az autóba. A dolog úgy nézett ki, hogy kinyitottuk az ajtót, erre a kutya kapásból beugrott a hátsó ülés közepére, mielőtt egy szót szólhattunk volna és onnan vigyorgott ránk boldogan :) Azért a kolbászt megkapta :)

Ugyanő: Akkor hoztuk el a telepről, amikor elkezdtünk építkezni. Felépült a földszint, már megvolt a vasbeton födém, de a lépcső még csak zsaluzva meg vasalva volt, nem volt kiöntve. Szépen felmentünk az emeletre a zsaludeszkák éleire lépkedve, a kutya jött utánunk ugyanígy. Ezen jót mulattunk, hogy milyen ügyes, szétnéztünk odafenn, aztán mentünk volna le és akkor kezdődtek a bajok. A kutyánknak lefelé már egyáltalán nem volt szimpatikus a félkész lépcső, mert ugye fentről elég félelmetesen néz ki, hogy mindenféle szúrós vasak között kéne deszkák élein lelépkedni a mélybe :) Szóval fél óra sikertelen győzködés után végül nekünk kellett levinni a harmincöt kilós kutyát ugyanezen a félkész lépcsőn :)))

Pár nappal később, amikor már megvolt a lépcső, arra mentünk ki a házhoz, hogy a kutya felment az épülő emeletre, aminek itt-ott még nem voltak falai és onnan átugrott a szomszéd kis házikójának tetejére és ott mászkál a cserepeken, mint egy macska :)))

Na, még egyet róla a végére: Egyébként se volt különösebben agresszív, de velünk természetesen totál jámbor volt a kutyánk, imádtuk egymást kölcsönösen. Nagyon szeretett az említett lépcső fordulójában elnyúlni, mert onnan kilátott az utcára a nappali ablakain és ráadásul a ház középpontjában volt. Persze úgy kellett keresztülmászni rajta, mikor az ember a lépcsőt használta :) Ha aludt, akkor természetesen mindig felébredt a legkisebb mozdulatra is, ezért én gyakran kísérleteztem azzal, hogy hangtalanul közelítsem meg. Egyszer kivételesen sikerült, ott álltam közvetlenül az alvó kutya előtt, lehajoltam és közöltem vele, hogy BU, mert ez jó ötletnek tűnt :) Nem pont az történt, amire számítottam, a kutya felpattant és fogvicsorítva nekem ugrott, de még a mozdulat közben rájött fél másodperccel később, hogy én vagyok, úgyhogy leállt és megcsóválta a farkát :) Többet nem ijesztgettem :)))