Van gyakorlati tanácsa valakinek vak kutya nevelésével kapcsolatban?

Eleve ha bizonytalanságból "rossz" a kutya, akkor nem szidjuk, mert semmi értelme, függetlenül attól, hogy lát-e vagy sem. Nyugton kell tartani, amíg rájön, hogy nincs veszélyben, vagy lassan, lépésenként szoktatni az autózáshoz.

De hallod, te nagyon félted azt a kutyát, miért kéne neki pánikolnia egy autótól? :D A többi sem érti, miért mozog, hiába látja, aztán többségében mégsincs vele semmi bajuk. Ne úgy képzeld el, hogy szegény rettegésben éli le az életét, mert nem lát. Ha fél is valamitől, nem azért :) Ez nem ilyen horrorfilmes szitu, hogy bezárnak egy vaksötét szobába, halálra rémülsz az ismeretlen forrású hangoktól, meg hozzád érnek és rögtön azt képzeled, hogy valaki el akarja vágni a torkodat. Nem lát a kutya, de számtalan más módon érzékeli a világot, jön-megy, teszi a dolgát, csak vizuálisan hátrányos helyzetű.

Én javasolnám, hogy járj el majd vele egy jobb kutyasuliba, ahol segítenek kicsit értelmezni, hogy mikor szorul segítségre a kutya és mikor nem. A legtöbb esetben nem, és a többinél sem igényel semmi extrém bánásmódot, tényleg csak annyi van, hogy nem látja a testjeleket meg a váratlan helyen lévő tárgyakat. De ha agyonfélted meg sajnálod, akkor 100%, hogy félreneveled, és az egészet ráfogod majd a vakságára, annak meg semmi értelme.

Az én kutyám is majdnem teljesen vak. Főképp emlékezetből közlekedik a kertben, ismerős útvonalakon, futkározik, kisebb akadályt átugorja, általában jól megoldja a dolgokat. Néha van, hogy elszámítja magát, és nekimegy dolgoknak, vagy ha valamit máshová rakunk, de sokan nem hiszik el, hogy nem lát. Nagyon sokat szaglászik, ha megsimogatja valaki odafordul és megszagolja vagy idegen helyen pl állatorvosnál nem nyugszik amíg mindent körbe nem járt.

Ő az idén lett 11, tavaly nyáron egy helyi jótékonysági szépségversenyre tanítottam neki az állást. Gyorsan megtanulta, minden különleges segédeszköz nélkül.

Alapvetően nincs sok gond vele, otthon szinte semmi sem látszik rajta, idegen terepen pedig óvatosan mozog és nem árt figyelni, nehogy nekimenjen valaminek (koppant már nagyot a feje hídkorláton).

Nekem az öreg kutyám vakult (majd később süketült) meg, kb. 2-3 évet élt még így le.

Fontos, hogy türelmes legyél vele. Ahogy a többiek is mondták, a szaglás az elsődleges, viszont hanggal is sokat tudsz trükközni.

Pl. nagyon fontos, hogy olyan vezényszavakat megtaníts neki, amivel navigálni tudod, ha kell. Marad, állj, gyere, hopp (pl. járdánál), lépcső, lassan, kutya (hogy ne ijedjen meg ha hirtelen ott terem a fenekében egy kutya :) ). Lehet a cuppogást is használni, ha pl. azt akarod, hogy közelebb jöjjön hozzád séta közben.

Te vagy az ő szeme, mindig figyeld a terepet előtte. Ne érje meglepetés (pl. ne gyalogoljon falnak). Ha elengeded más kutyák társaságában, kérd meg a többi gazdit, hogy ők is figyeljék és ne engedjék, hogy a sajátjuk csesztesse a tiédet csak mert tehetetlenebb :)

Ha kistestű kutya, akkor hámot javasolnék neki.

És vidd kutyák közé, neki is szüksége van rá DE! ha látod, hogy a kutyák közt van 10 hiperaktív ugrabugráló boxer meg 3 csipkedő tacskó akkor inkább hagyd a kutyázást :D Inkább higgadtabb kutyatársaságot keress neki, olyanokat, akik nem vadul játszanak,meg letapossák, nehogy rossz élményként maradjon meg benne a kutyázás.

Ja igen, ha esetleg meg akarod simogatni előbb tedd a kezed az orra elé, ne ijedjen meg a hirtelen érintéstől.

Érdemes kialakítanotok és jó kis séta útvonalat (ő is magabiztosabb lesz ha tudja épp hol jártok), majd ha megszokta, itt-ott letérni róla, hogy izgalmasabb legyen.

Most találtam, érdemes megnézni :)

https://www.youtube.com/watch?v=p7fXa2Occ_U