Hogyan előzzük meg hogy a kutyánk átvegye a másik kutya rossz szokásait?

Minálunk hasonló volt a helyzet. Anyósék haza hoztak egy tacskót,akire nem lehetett rászólni, mert milyen aranyos. Próbáltam tanítani, meg minden, az elején még lelkes is volt, de amikor a családból egyedül én követeltem, a többiek lepottyantották nagy ívbe, így a kutya bár imádott, nekem néha szót fogadott, de ennyi.

Egyik nap úgy döntött a párocskám, hogy bizony nekünk is kellene egy kutyus, kuvasz méghozzá, mert az előző is olyan fajta volt,nem olyan rég hunyt el. A kuvasz pici volt, aranyos, rögtön mindenki imádta, ő volt a család pici ékköve, a tacsival rajtam kívül más nem törődött. Amikor a kuvasz annyi idős lett, elkezdtem tanítani. Mit ne mondjam, nem volt egyszerű.A tacskó kutya mindig elterelte a figyelmét. Próbáltam egyszerre foglalkozni velük, a tacsi elszórakozta, a kuvasz kutyuska a tacsival játszott volna, én meg álltam tehetetlenül. Gondoltam, hogy a tanulás alatt a tacskót bezárom a helyére, legalább nyugton lesz. Nos, rosszul gondoltam, mert elkezdett vonyítani, anyós meg jött ki,hogy ne kínozzam a kutyáját, mert bizony ő is szeretne tanulni. Sétáltatás megint ilyen nehezen ment. A játékról, futkározásról mit sem szólva. Az elején szépen futkároztunk, csak hogy a tacsi imádott a kutyánkkal úgy rohangászni, hogy direkt a talpa alá rohant, bele harapott a szőrbe, ezzel is hátráltatva. A közös futkározás lassan átcsapott abba, hogy nem csak a tacsi rohant a lábaim alá, a kuvasz próbálta letépni a kabátomat, mert attól a dögtől azt látta. Hiába próbáltam fegyelmezni, rájuk szólni, mindig kaptam a választ, hogy a tacsi ilyen, a vérébe van, és milyen jó, hogy a kutyánk mellette nőhet fel, mert sok mindent eltanulhat tőle. Az ásáson, a szófogadatlanságon kívül nem igen látott mást. Nem egyszer volt olyan, hogy a tacsi ingerelte a kutyánkat ( szemezés), vagy ami a kuvasznál volt, elvette. A kutyánk meg vissza szerette volna kapni, és kialakult a veszekedés. Hát persze, hogy anyóstól a mi kutyánk kapott, holott tudta, hogy ártatlan az egészbe, de " el kell verni" mondogatta, mert egyszer megöli szegény tacsit, persze mindig akkor kellett verni, mikor én vagy a párom nem voltunk otthon. A kutyánk a végén egy nyámnyila kutya lett,szófogadatlan, fél a bottól, a csattanásoktól , a víztől ( egy ilyen egymásnak ugrás során télen jeges vízzel öntötte le).

Egy év múlva szerencsére el tudtunk költözni, jött velünk a kutyánk, félénken. A seprűtől tartott, ahogy minden mástól, mi meg pislogtunk, hogy miért is ez a félénkség, utólag derült ki,hogy ő bizony akkor is kapott, ha a tacsi ép a kajáját ette, és anyós püfölte a miénket, hogy ne morogjon a tacskóra, majd kap legközelebb enni.Mindig az ilyen dolgokat úgy időzítette, hogy ne legyünk a közelbe, mert a kuvasznak meg kell mutatni, hogy ki az erősebb. Tőle féljen, mert...Időbe telt, mire a kutyánk kiegyensúlyozott lett megint, anyóst imádja, mindig hoz neki pár szelet kenyeret, nehogy megkapja(?).

Ha tinálatok is egy helyen lesznek a kutyák,a közös udvarba, nem fogod sehogy sem megoldani, hogy ne utánozza a másik kutyát, és ne barátkozzanak össze, valamint a szomszéd ne fegyelmezze a kutyátokat. Ha esetleg még nem is lesznek ivartalanítva, akkor még verekedni is fognak, míg ki nem alakul a hierarchia.

Az ugatásnál a gazdinak kellene igen is szólni,hogy ha nem tesz semmit sem, fel lehet jelenteni, mert a kutya nem ugathatja át az egész éjszakát, erre sok helyen harapnak is. Viszont ha egy idősebb, nagy testű kutyát visztek a portára, akkor addig fogja szekírozni a nagyobbat, hogy ő kerüljön a magasabb pozicíóba. Ha fáj a nagyobb oldala, oda fog direkt ugrálni, fájdalmat okozva, ha esetleg fáj a lába, direkt azt fogja harapgálni. A párom kutyája annak idején is hasonlóan ment át, a tacsi kínozta ezerrel. A végén egy tumor nőtt ki az oldalán, amit a kora miatt már nem lehetett leoperálni. A tacskó mindig oda ugrott, a kuvasz majd össze esett ilyenkor a fájdalmába. Hiába szóltunk a tacsira, hiába szidtuk és hasonlóak, apósék azzal jöttek, hogy nem lesz semmi baja.