Normális, ha ilyen a természete, ilyen egy kutyus?
A páromnak van egy 5 éves kan keverék kutyusa, főként a labrador dominál benne. Évek óta nála van. Korábban már vigyáztam rá huzamosabb ideig, többször is.
A kutyus nagyon... Hogy is mondjam, a 'báránylelkű'. Szinte nincs tudatában, hogy milyen nagy állat. Fél a vele egy 'súlycsoportban' lévő, nagyobb kutyáktól. Ha lemegyek sétálni vele és meglát egy kutyust, képes mögém bújni, vagy 'lefagy', áll és néz elöre. Ha belenézel a szemébe azt làtod, hogy olyan 'bocs, hogy élek' típus. Nagyon kedves, ragaszkodó kutyus.
Mesélte a párom, hogy a mai napig fél az állatorvostól. Először még bement a rendelőbe vele, a következő alkalomkor nem tudta kiráncigálni az autóból. Muszáj, hogy kihívja házhoz az orvost. Amint meglátja a dokit, elbújik. Ha az ajtó közelében van, és bedobnak egy levelet (az ajtón van nyílás a leveleknek, nincs ládánk), megijed és elszalad. A betörőtől hamarabb ijed meg, mint fordítva.
Nem szokott ugatni sem. A párom sem hallotta még sosem. Egyetlen egyszer hallottuk morogni, amikor 2 hétig nálam volt és a párom haza jött. Egy hosszabb ölelés és csók közben morgott egy nagyot a kutyus.
Soha életében nem bántotta, terrorizálta a párom, szóval nem lehet erre fogni. Annyira nincs tudatában, hogy mekkora, hogy képes a 37 kilójával az ölembe mászni a kanapén ('nem sokkal' vagyok több 52 kg).
Normális ez?
Nem normális, és érdemes lenne vele szakembert felkeresni, mert nagyon nem hangzik egészségesnek. Meg az se, hogy nem tudjátok A-ból B-be elvinni a kutyát. Ha egyszer olyan baja lesz, amihez komoly vizsgálat szükséges, esetleg műtét, akkor mit fogtok csinálni?
Ez amúgy nem csak a bántástól alakulhat ki, bőven elég az is, ha nem sikerült kialakítani benne egy egészséges bizalmat a világ felé, túl lett babusgatva, túl lett féltve, esetleg még most is simogatjátok, ha fél, szóval rosszul kommunikáljátok felé a dolgokat, vagy sehogy, és emiatt nem tud megnyílni. Abból ítélve, hogy valamelyikőtöket ki akarja sajátítani (ölelés/smaci közben morgásnak legalábbis nem nagyon látom más racionális okát), tuti, hogy valami nagyon nem oké nálatok, legalábbis a kutya szemszögéből.
Szóval keressetek egy jó kutyasulit. Hívhattok házhoz kiképzőt is, de szerintem ehhez a suli szerencsésebb, ott biztonságos körülmények között ismerkedhet más kutyákkal, és adott esetben a kutyaoviba is be lehet rakni pár hétre, hogy tanuljon meg játszani meg kíváncsinak lenni végre.
Lényegében vannak hasonló temperamentumú kutyák, sőt kutya fajták. Viszont azért van egy határ amikor már tényleg beszarinak lehet nevezni az adott egyedet. Többnyire rosszul szocializált kutyák ezek, az ő esetükben egy megfelelő kutyaiskola sokat tud segíteni, ahol terápiás kutyák megtanítják „kutyául”.
A ti esetetekben –abból amit írsz- a barátod valószínűleg azt a hibát követte el, amit egyébként sok gazda elkövet, hogy simogatással próbálja kioltani a kutya félelmeit. Ez esetben viszont pont az ellenkezője történik! A simogatással – ami ugye egyenlő a dicsérettel – lényegében megerősíti a kutyában, hogy jól viselkedett, jól reagált az adott szituációban! Például ha félt kiskorában egy idegen kutyától, akkor megnyugtatásként nyilván megsimogatta a barátod, ezzel megerősítette benne, hogy így kell viselkednie.
Ha a kutya fél SOSEM szabad simogatni! Az ilyen esetekben nyugodtnak, közömbösnek kell maradni, a kutyára rá sem kell nézni, úgy kell tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A kutya, főleg ha kölyökről van szó, idegen helyzetekben mindig a gazdája reakcióját figyeli és másolja le, ha azt látja, hogy a gazdi nyugodt akkor ő is az marad, és arra az adott szituációra azt a viselkedést tanulja meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!