A magyar kutyafajták közül melyik ideális családi kutya? Van olyan?

Mit jelent az, hogy családi kutya? Magától egyik sem eszik gyerekeket, ha ez számít :)

Gondolj bele: egy kutya sem ideális egy olyan családba, ahol mindenki egész nap a számítógép előtt döglik, és esze ágában sincs ezen változtatni, viszont gyakorlatilag bármelyik ideális egy tanyán élő, sétálni, kirándulni szerető aktív családba. Szóval meg kell nézni, hogy adott családba passzol-e valamelyik magyar fajta. Ehhez nyilván meg kell ismerni a fajtákat, meg őszinte önvizsgálatot tartani, hogy reálisan mire számíthat majd a kutya, meg mik az elvárások, és úgy kell dönteni.

A magyar fajták mindegyike munkakutyának lett kitenyésztve, ezért különféle módon, de sok foglalkozást igényelnek.

A kuvasznak és a komondornak lehetőleg minél nagyobb tér kell, ami fölött "rendelkezhetnek", és ők is igénylik a gazdi közelségét és a sétákat. Kis kertbe és ingerszegény életre kényszerítve, pláne láncra verve ezeknek az értelmes állatoknak megbomolhat az elméjük. Dominánsak lehetnek, a kisebb gyerekeket a farkukkal csóválva is felboríthatják (saját tapasztalat, hihi, és anyu sikolyaira is emlékszem, mikor a nagy, bozontos komondorfej hirtelen felbukkant a nyitott konyhaablakban).

A vizslák a leginkább örökmozgóak, és szeretetből ugyan, de könnyen fellökik a gyerekeket, és nekiszegezik őket a földhöz. Egyáltalán nem egyszerű esetek a hatalmas mozgásigényük, gyerekhez képest nagy termetük és állandó foglalkozás-igényük miatt. Egy unatkozó vizsla, hogy levezesse fölös energiáit, rombol, rág, ás, állandóan ugat. Általában idegenekkel barátságos fajta. Sportos, kirándulós családhoz viszont jó választás lehet, lakásba bejárással.

A terelőkutya-fajtáink talán náluk könnyebb esetek, de ez egyedfüggő is. Ők viszont idegenekkel bizalmatlanabbak, és igen alapos szocializáció javasolt, hogy ne legyenek felnőve bizonytalanok vagy harapósak, és lehívhatóak legyenek biciklisekről, kocogókról, vadról. Nagyon gazdifüggő fajták, hajlamosak lehetnek a szeparációs stresszre, és a fölösleges ugatásra. A háziállatokkal jól kijönnek, az én mudijaim mellett lehet szabadon még a tyúk és a törpenyúl is, csak parancsra hajtják be a helyükre őket. Régen a pulink mellett is lehetett legeltetni a tengerimalacokat a teherautóplató-keretben, sosem szedett ki egyet sem.

Meglepő módon talán az agár igényli a legkevesebb mozgást, igazi kanapékutya, ha minden nap őrült módra kivágtázhatja magát, akkor egész nap ellustálkodik a házban. Viszont talán neki a legproblémásabb a viszonya más állatokkal, főleg a kis prémesek nincsenek előle biztonságban. Persze a szocializáción sok múlik, de azért egy ösztönerős agár nem épp életbiztosítás a kis állatoknak, pláne, hogy az ő feladata nem az volt, hogy állja a vadat (a vizslákban, kopókban több az önuralom), hanem hogy utolérje és lerántsa a zsákmányt. Míg a terelőkutyák általában csak a hajtóösztönüket élik ki, ő egy született vadász, és hajlamosabb saját döntéseket hozni (magyarán makacs és önfejű lehet). Ha van a közelben coursing (műnyúl)-pálya, ott időnként nagyszerűen levezetheti az ösztöneit és fölös energiáit. Neki is fontos a korai szocializáció és kutyaovi, mert enélkül a kisebb termetű kutyákat is zsákmánynak tekintheti.

Érdemes lenne fajtamentő egyesületeket felhívni, ők segíthetnek a fajtaválasztásban tanácsot adni nektek. Minden magyar fajtát érdemes kutyaoviba vinni minél hamarabb a szocializáció miatt, remek hétvégi program és sok hasznos nevelési tanácsot kaphattok. Még valami, minden fajtát, de magyart mindenképp csak tenyészetből, törzskönyvvel vegyetek! Ahol ez opció, azt a kennelt felejtsétek el, mert ott más hiányosságok is vannak (ez remek ellenőrző kérdés is). Vagy fogadjatok örökbe. A fajtamentők kenneleket is tudnak ajánlani.

Átolvastam az előző válaszom, kicsit félreérthető amit a kuvasz-komondor pároshoz írtam. Kis kertben ÉS EMELLETT ingerszegény környezetben (semmi séta és foglalkozás), főleg láncra verve hajlamosak bekattanni. Ami teljesen érthető. Csak hogy ne jöjjenek a példák, hogy panelban meg kis kertben is lehet kiegyensúlyozott a pásztorkutya, mert tudom :)

De legjobban a nagy tereket szeretik, hajlamosak saját területnek nyilvánítani pl. az egész utcát, a szomszéd kerteket is beleértve (ezért le kell állítani őket, ha a szomszédra vagy a látogatóira hosszasan ugatnak, hiszen rém idegesítő), meg például ha a séta horgászással, padon üldögéléssel, piknikkel van egybekötve, akkor azt a területet is. Rendezett kutya-gazdi viszony mellett (nem képzeli magát falkavezérnek az eb) nincs ebből baj, de tudni kell kezelni ezt a tulajdonságát. Ez a bevédés a terelőkutyákra is jellemző, náluk a nyáj megvédése miatt alakult ki ez. Meg kell előzni az ilyen eseteket (ha felbukkan valaki, főleg kutyával, már akkor finoman rá kell szólni a kutyánkra, mikor még csak befeszülve, fülét hegyezve nézi az illetőt, hogy ne menjen intézkedni, köszönjük, látjuk mi is, de nem tartjuk veszélyforrásnak, betolakodónak). Én ezt a helyzetet külön gyakoroltam egy nagyváros parkjában.

Az árhoz még annyit, hogy egy jó vérvonalú, minőségi ellátásban részesült, törzskönyvezett magyar fajta kölyök nem sokkal drágább, mint egy külföldi fajtából egy szaporított, moslékon és disznóólban tartott, oltatlan, gyakran férges kiskutya (talán csak a rövid szőrű magyar vizsla és a puli drágább, de nem sokkal). Úgyhogy tényleg ne OLX-en, meg Jófogáson és hasonló oldalakon böngésszetek, hanem tenyészetek honlapjain, facebook-oldalain, mert a két fenti fajtánkon kívül az összes aggasztóan alacsony létszámú, az érdektelenség miatt lassacskán beszűkülő vérvonalú, hiszen ha nincs kereslet a kölykökre, a tenyésztők nem tudnak annyi almot lehozni (vagy annyi kiskutyát meghagyni a szuka alatt), amivel az állomány lassan növekedhetne (minőségileg is).

Emellett az ilyen olcsó szaporítványokkal még az a legkisebb baj, ha felnőve csúnyácskának vagy egyértelműen keveréknek bizonyulnak. Az már sokkal nagyobb probléma, ha ehelyett vagy emellett különféle szerzett vagy örökletes betegségek, ideggyengeség (indokolatlan félénkségtől a kontrollálhatatlan harapósságig terjedhet), fajtára nem jellemző tulajdonságok is együtt járnak! Tehát egy jó tenyészetből választva nem csak a fajta fennmaradásához járulunk hozzá, hanem mi is olyan kutyát fogadunk a családba, amellyel öröm és nem csak kényszerű nyűg az élet. Egyetlen ésszerű alternatíva a fajtamentéstől örökbe fogadni.