Rám morog a kutyám miközben eszik. Mit csináljak?

Nem tudom mennyi idős, de ezt még fiatalkorában kell neki megtanítani, hogy az étel, amit kap, afölött Te uralkodsz. Sokan az csinálják, hogy egy darabig "nézetik" a kutyával az ennivalót, és csak parancsszóra kezdhet el enni. Vagy evés közben a tálját huzigálják, ezzel jelezve, hogy igenis Te vagy a falkavezér, azt csinálsz a kajájával, amit akarsz.

Ha már nem kicsi a kutyád, akkor nehezebb feladat lesz, de előbbit megtaníthatod neki, ha engedelmeskedik, a második tippet is bevetheted. Türelem! :) Sok sikert! :) Remélem tudtam segíteni. :)

vevo

Ez a szemléletmód itt nem divat, úgyhogy lelkiekben felkészültem a -100%-ra (szerencsére nem is különösebben érdekel a százalék), szóval:

Különbséget kell tenni itt morgás és morgás között. Amikor a kutya eszik, a legjobb, amit tehetsz, hogy egyszerűen nem piszkálod, ez az "én vagyok a falkavezér, én rendelkezek a kaja fölött" elképzelés ugyanis ebben a formában elég nagy butaság.

Te vagy a falkavezér, te rendelkezel a kajával. A kutya AZT, AKKOR, és ANNYIT eszek, amennyit te, mint falkavezér adsz (ha falkásan jobban tetszik: hagysz) neki. A kutya akkor ehet, amikor arra engedélyt kap.

DE.

A falkában SEM veszi vissza a vezér azt az ételt, amit az alsóbb rangúnak otthagyott. Az az ÖVÉ. Annyi jutott neki. Ha épp egy falat, akkor egy falat. Ha bőség, akkor bőség. Ha semmi, akkor semmi. De amit a falkavezér meghagy, az már az övé, azt vissza nem veheted.

Persze szerencsés, ha a kutyád annyira balga, hogy ezt hagyja, de ha nem, abban sincs semmi kivetnivaló, s bár erről le lehet nevelni (melyiket könnyen, melyiket nehezebben), de attól még ösztönként ott marad.

Idetartozik azonban még egy megjegyzés: ez csak és kizárólag az etetésre vonatkozik, ha bármi egyebet feleszik, azt el kell, hogy tudd venni tőle, az teljesen más lapra tartozó történet.

u.i.: ha igazán látni akarod a kutya eme ösztönét, akkor adj neki egy csontot (igazit, ne préseltet), vagy egy jó cupákot és próbáld meg tőle elvenni :)

(a szerkesztő megjegyzése: a fenti szösszenet nem az én agymenésem, tessenek elolvasni Fennell Kutyapszichológiáját, ugyanezt az elvet vallja.)

nem feltétlenül, ezért írtam, hogy különbséget kell tenni morgás és morgás közt, ezt viszont látatlanban nehéz. Simogatod miközben eszik és ő morgolódik egyet magában (amolyan "most ne nagyon piszkálj, nem látod hogy eszek a fene essen bele?" módon?) Igen, az tulajdonképpen normális.

Ha vérben forgó szemekkel vicsorít rád, mert egy légtérben vagytok miközben eszik, az viszont közel sem az. Gondolom érted a különbséget.

Amúgy alkalmazd azt a módszert, amivel megtanítod a kutyát arra, hogy nem kell féltenie tőled a kaját, mert tőled kap, te nem elveszel:

fogod a napi tápadagját, felét belerakod a tálba, megvárod, míg megeszi. Ott állsz, nem beszélsz hozzá, nem simogatod, nem piszkálod. Ha végzett, akkor a maradék fél adagból kétszer még rakj a táljába, egy kicsit hagyj meg, amit a legvégén megetetsz vele kézből.

Ezt játszd el minden etetésnél (ahogy a gesztusevést is) és pár nap, 1-2 hét alatt leszokik a morgásról.

Ugyanakkor a csontot még mindig az élete árán is megvédi majd :)