Hogyan szoktassam le a kutyámat arról, hogy másokra ugráljon?

nem kéne állatot tartanod, ha szerinted az a normális, hogy bántalmazod az állatodat és tart tőled.

Ez a probléma egy bizonyos szempontból nálunk is fennáll. Hét hós a kölyköm, ránk már rég nem ugrál, de az utcán nem egyszer előfordul, hogy minden kérdezés nélkül nekiállnak gügyögni neki meg mennek oda hozzá és a kutya a nagy prüntyögésre már ugrik is a nyakukba. Olyankor én az enyémet elrántom és mondom hogy nem szabad" (ezt érti) a kedves érdeklődőnek pedig szoktam mondani, hogy nem engedem a felugrálást, mirefel legtöbbször azt a választ kapom, hogy nem baj, rá ugrálhat, ő szereti a kutyákat/ őt nem zavarja/ a sajátja is szokott stb. Csakhogy ez engem marhára nem vigasztal, mert amikor meg jön egy kulturált járókelő és megkérdezi, hogy meg lehet-e egyáltalán simogatni a kutyát én pedig megengedem, és annak is a nyakában köt ki, akkor meg én égek, milyen neveletlen kutyám van - aki mellesleg nem érti, az előbb a bácsi miért biztatta még arra, hogy felugorjon. Jó, nyilvánvalóan akárki akármit mond, én vagyok a gazdája, én vagyok az, aki mindennemű felugrálást megtilt, de akkor is összezavarják, hogy páran még direkt heccelik, hogy ugorjon rájuk ő pedig ahogy engedelmeskedne, jól letolom érte. Egy kedves rokon is hasonló (alapból sem százas a faszi) férfi létére sipítva nekiáll gügyögni ahányszor a kutyát meglátja, amire a szédült kis mindenkit imádó kölyköm úgy bepörög, mint a ringlispíl és össze-vissza csókolja meg mászik a nyakába én pedig győzzem úgy letiltani az örömmámorban úszó párost, hogy a saját hangomat nem hallom a nagy szerelemtől. Az a baj, hogy a külső tényezők tényleg megnehezítik a ti dolgotokat is, de te is csak annyit tudsz tenni, hogy a tiltást nagyon komolyan veszed és ahogy látod, hogy már készül valakire felugrani, azonnal tiltod, azt a tiltószót bevetve, amit ismer és ért.