3 hónapos keverék kutyus nem áll le a harapással, Mit tehetek?

Fogj rá a szájára, (harapd meg kézzel a száját) és mond neki megfelelő szigorral, hogy nem. És onnantól állja le a játékkal.

Azt , hogy fogj rá, úgy értettem, hogy pont olyan erővel, hogy az első másodpercben egyértelművé váljon számára, hogy ez már nem a játék része!

"ott hagytam, vagy ki vittem a szobából. "

Ez így önmagában, konkrét fegyelmezés nélkül egyáltalán nem hatékony módszer. Az ilyen figyelmen kívül hagyós "módszer" mindig csak kiegészítés, opcionális, akár el is hagyható.

(Ahol hatékony, azok nem ilyen problémák, nem ilyen idősen, és nem így kivitelezve. )

...és természetesen mindig legyen más alternatíva!

Ez alapszabály, bármilyen fegyelmezésre. Legyen mit rágnia. Magában is, veled való játék közben is. Vannak direkt ilyen erős, rágható játékok.

Úr isten, csak nem Victoria Stilwell-t néztél, vagy valami elborult elméjű követőjét?

Van egy rossz hírem, sajnos ő abból él, hogy egy szimpatikus tv-s személyiség, de a kutyákhoz nem nagyon ért.

Ez a "felkiáltós módszer" (nevezzük inkább tevékenységnek, vagy bohóckodásnak) tipikusan az egyik szokása, ilyenekre veszi rá a gazdikat.

A kutyákat nem kell túlkomplikálni. Őszinte lények, és az őszinteségből értenek. Ha valami rosszat tesz, közvetlenül, konkrétan tudatni kell vele, hogy az rossz. Azonnali, megfelelő erősségű fegyelmezéssel.

Nem pedig tenni valami olyat, amiből majd esetleg következtet rá, hogy az úgy nem jó.

Tipikus példa erre a sétáltatásnál a forgolódós -akkor maradjunk ennél- bohóckodás.

Ezek valószínűleg azért terjedtek el, mert sok embernek szimpatikus ez a passzív ellenállás, hogy a legminimálisabb ellenállást se vállalják fel a kutyával szemben.

Pedig a kutyáknál ez egyáltalán nem természetes.

Ők nem így rendezik a soraikat, márpedig az nem vita tárgya, hogy kommunikációban nekünk kell lemenni az ő szintjükre, nem pedig azt várni, hogy majd ők jönnek fel a mi szintünkre.

A kutyáknál ilyen téren még mindig "farkastörvények" vannak, nekik ez a természetes.

Ő se rád kiabál, amiért vissza kell kiabálni, vagy csendre kell inteni.

A testét használja, fizikai, direkt kontaktust, amivel fájdalmat okoz.

Ezt úgy tudod a legjobban tiltani, ha ugyanezt alkalmazod irányába. Nyilván, nem a fájdalom okozás a cél, hanem hogy egyértelműen rávilágíts, hogy ez tiltott.

Lehet közvetett módszerrel is, ahogy eddig csináltad. Meg ha jó felfogású, bármiről lehet így is tiltani. Pár hét vagy hónap alatt célhoz érsz.

Direktebb módon ugyanez néhány perc.

Még egy alap dolog, amire jó lenne, ha nem szoknál rá, mert rettentő nehéz leszokni róla, és nagyon kártékony:

Soha ne mondd ki a nevét fegyelmezés közben!!!

A neve, az az odahívás, és a pozitív megerősítés szinonimája.

Összeegyeztethetetlen a fegyelmezéssel!

Nekem francia buldogom van, és ő is ennyi idősen ezt csinálta. Mikor harapott határozottan rászóltunk: ELÉG!

Bevált most :) 9 hónapos és már teljesen leszokott róla!

Én úgy szoktattam le, hogy amikor harapni próbált, mindig megpöcköltem az orrát. Nekem ez bevált. A nyalogatásról is leszoktattam pöcköléssel részben. Úgy ugrik be az ölembe ha hívom, hogy nem nyitja ki a száját és nem csinál idegesítő dolgokat, legfeljebb csak fickáncozik, ha éppen fel van pörögve. A nyakamat meg csak akkor nyalhatja meg, hogyha ráhajtom a fejemet a fejére. Így jelzem neki, így tanítottam. De a kezemet kicsit sem szabad harapni játékból sem.

Szerintem a pöckölés jó, mert az orra érzékeny.

Persze nem minden kutyának egyforma. A másik kutyámat sokkal erősebben kell pöckölni, hogy érezze, és többször egymás után, hogy egyáltalán elkezdje zavarni őt.

Aztán meg már ha így rájött, hogy az neki nem jó, akkor néha elég csak mutatni, hogy pöckölni fogok, és akkor minden rosszalkodást abbahagy, amit éppen csinál.

Amikor meg abbahagyta, akkor meg kell simogatni.