Félős kiskutya?

"persze ez természetes volt egy új, ismeretlen helyen és ismeretlen emberekkel"

Nem, nem természetes. Ha láttál volna már jól szocializált, egészséges lelkű kölyköt, tudnád.

Vidd kutyaoviba jövőre, olyan helyre, ahol a kutya-gazda kapcsolattal is foglalkoznak, majd ott segítenek. A karácsonyi partit meg inkább hagyja ki a kutya, nem kell halálra stresszelni egy ilyen banzájjal.

Sikerült egy problémás kutyát beszerezned, normális idegrendszerű kutya kíváncsi, érdeklődő, legfeljebb tartózkodó, de nem félős.

Sokat kell vele foglalkozni, a számára stresszes helyzetektől nem mindenáron óvni kell, hanem minél több ilyen helyzetbe hozni a kutyust, s valami pozitív dolgot művelni vele, ránevelni arra, hogy az, amitől most valami oknál fogva fél, az nem is rossz, sőt jó dolog...

Nehéz menet lesz, de ha nem éritek el, hogy felnőtt korára kiegyensúlyozott idegrendszere legyen, további problémák jöhetnek.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy sikerült ilyen labilis idegrendszerű kutyát beszereznetek.

Mit műveltek vele, milyen körülmények között élt, mielőtt elhoztátok?

Nem tűnt fel, hogy mennyire félős? - el sem hoztam volna a helyedben, a kiskutyának érdeklődést kell tanítani az ember iránt, s még az idegenektől sem szabad pánikolni, legfeljebb nem haverkodik az adott pillanatban.

Honnan van a kölyök, ha megkérdezhetem? Mert van egy olyan érzésem, hogy nem tenyésztőtől...

Egyébként kutyaovi minél előbb, majd utána kutyasuli, ott szakemberek majd elmondják, mit kell tenned.

#4 Én ilyet nem mernék ajánlani. Ha a kutty már attól is retteg, hogy idegen van a szobában, attól csak még jobban beparázik, ha gügyögnek meg kapkodnak felé.

Kérdező! Mindenképpen keress meg vele egy szakembert! Elmondásod alapján nem hiszem, hogy idegrendszeri eredetű a probléma, csak nagyon rosszul lett a kezdetektől szocializálva. Tehát lehet rajta segíteni. Az viszont nem 12 napnál sokkal hosszabb folyamat lesz, szóval kezdj barátkozni a gondolattal, hogy a kutyus és a család többi része külön fog ünnepelni.

Az utcára kijár a kutya? Ott nem fél?

Egy yorki kölyökhöz biztos sokan odamennek.

A félős kutyát bele kell vinni szituációkba, de ott békén kell hagyni, időt kell neki adni. Ez azt jelenti, hogy nem szabad hagyni, hogy elbújjon, de nem szabad rámászni sem, hagyni kell, hogy magától jöjjön rá, hogy nem kell félni és ő is nyithat mások felé. Én a tiédet laza pórázra venném, amíg beszélgettek és korrigálnám, ha el akarna bújni. Beszélni hozzá, hívogatni, foglalkozni vele nem kell. Majd rájön magától, hogy semmi nem történik és esetleg oda is megy valakihez, de azt sem szabad túlreagálni/felkapni/gügyögni. Falat kaját szabad adni, mindenféle hercehurca nélkül.

Nincs semmi baj a kutyáddal. Ő így reagál, mert MÉG NEM TUDJA, HOGY MÁSKÉPP is lehet. Nem kell ezért leírni, meg ideggyenge jelzőkkel illetni a kutyát.

Kölyök. Számára te kell, hogy legyél a példakép, a vezető, a biztonság. Ha ijesztő helyzetbe kerül, rád támaszkodik, tehát ha valaki hangosan beszél a szobában, ő ideges lesz és te is ránézel és gügyögsz neki, azzal azt erősíted, hogy félni kell és rádicsérsz a stresszes állapotra. Érted? Ha a kutya minden helyzetben azt látja és érzi, hogy TE nyugodt vagy, akkor ő is megnyugszik. Ez lehet 1 perc, de lehet 10 perc is. Ilyenkor legjobb, ha figyelmen kívül hagyod.

Én azt tanácsolom neked, hogy igenis vidd bele ezekbe a problémás helyzetekbe. Hívjál be valakit a szobába és beszélgessetek, kicsit egyre emelve a hangerőt persze nem kell üvöltözni. Pl." Blablablabla blabla TÉÉÉNYLEG? Blabla bla..." A kutya megijed, de ti ne vegyetek róla tudomást. Az is segíthet, ha leültök a földre, így máris kevésbé félelmetesek vagytok. Képzeld magad a helyébe. Bejön egy hatalmas ismeretlen kétlábú és dörgő hangja van.

Olyan szobában gyakoroljatok, ahol el tud bújni, de rálát az eseményekre, pl. asztal vagy ágy alól lát titeket. Ne csesztessétek, nem kell kirángatni, hagyni kell, hogy a saját tempójában engedjen fel. Ha ez 10 perc, akkor 10, ha 2 óra, akkor 2 óra. Ha a kutya kajás, bevonhatjátok a gyakorlásba a finom falatokat is. Beszélgettek, néha hangosan, aztán kezdjetek falatozni, közben beszélhettek tovább. Ha a kutya odajön és érdeklődést mutat, rá lehet erre dicsérni. Kérj valamit tőle (pl. menjen oda melléd) és adj neki jutalomfalatot.

Cél, hogy a kutya magától érdeklődjön és tudatosuljon benne, hogy alaptalan a félelme ill. hogy amit nem ismer, az nem feltétlenül rossz.

Én kutyám megrémült, amikor először látott egy eldobott lufit, elkezdett ugatni, borzolt. Először rászóltam, hogy hagyja abba, de mindezt nyugodtan. Aztán megvártam, hogy kicsit megnyugodjon, majd odamentünk a lufihoz, persze ő lemaradt mögöttem. Odaértünk, én leguggoltam a lufihoz és odahívtam, kicsit félve de megszaglászta, erre rádicsértem. Utána már tök nyugodtan körbejárta és tanulmányozta. Semmi baja azóta a lufikkal.

Valahogy így próbálj te is gyakorolni vele. Ha sétálni viszed, a legnyugodtabb környezetből (kihalt mellékutca) fokozatosan menjetek a zsúfolt, ingergazdag környezetbe (forgalmas körút). Mondjuk 1 hétig gyakorolj vele a környező kis utcákban, utána ha már elég magabiztos, mehettek egy fokozattal zsúfoltabb, ingergazdagabb helyre. Ha elhúz az úttesten egy motor, akkor TE ne reagálj semmit. A kutyának rémisztő a látvány és a hang, de folyamatosan azt látja, hogy te tudomást se veszel ezekről, ő is meg fog nyugodni.

Ne szövegelj neki folyton, ne nézz rá egyfolytában. (Ha téged folyamatosan bámul valaki, te is kényelmetlenül érzed magad és kényszered van, reagálj valamit! A kutya még stresszesebb lesz.) Ha összeszedi magát és normálisan kezd viselkedni, arra viszont dicsérj rá (Pl. Ügyes! Ezaz!).

Rövidebb, nyugis sétákra vidd, idővel pedig lehet egyre több időt kinn tölteni vele és pl. 30 percről 1-2 órára növelni a sétát (persze ha a kutya is élvezi, ha nem olyan nagy kedvvel megy, nem kell erőltetni a nagyon hosszú sétákat).

És vidd, vidd, vidd kutyatársaságba is!!!! Mivel ennyire félős a kutyád én egy kutyaiskola keretein belül gondolkodnék. Egy jó kutyaiskolában egy ilyen félős kutyát nyugodt kutyákkal kell először összeengedni. Ha te most elviszed egy futtatóba és rögtön "letámadja" egy játékos amstaff vagy vizsla és játékból fölborítják meg ráugatnak, akkor az csak ronthat a helyzeten :)

Nekem is szeleburdi a kutyám épp ezért rászólok, ha túl hevesen közeledne egy félős kutyához. Ilyenkor mindig megkövetelem tőle, hogy szépen, higgadtan menjen ismerkedni, szaglásszon és ennyi, ilyenkor a félős kutya is lazább lesz rögtön :)

Kutyaovi vagy szocializációs foglalkozás kéne a kutyádnak, ez nem kerül horror pénzbe és a későbbiekben rengeteget számít, hogy időben hozzá lett a kutyád szoktatva a fajtársaihoz és ismeri a kutyaetikettet :)