Nem tisztel és nem hallgat rám a kutyám!?

Sajnos nagyon el lett cseszve a nevelése. Nem volt semmilyen következetesség, legelőször havernak, utána egyenrangúnak, később pedig elérted, hogy alárendeltnek tart a kutyád, ami nem csak hogy az állatnak sem jó hosszútávon, de belőled először a félelmet, később az utálatot fogja kiváltani.

Következetesség: minden hiba azonnali megtorlást kíván. Nem tudom hogyan magyarázni, de be kell vállalnod egy két harapást azzal, hogy ha valamit rosszul vagy vadul csinál, abban a pillanatban hirtelen nyúlsz "erősen" hozzá. Nyak közelében, vagy az oldalán.

A hágásért pofán vághatod, ami kisebb orrbavágás. ne üsd direkt az orrát, csak oda kell csapni. Elérted, hogy a kutyát csak némi agresszióval, félelem nélkül de KÖVETKEZETESEN odafigyelve, ERŐVEL kelljen nevelni. Ez neked sem jó, és az állatnak sem.

Hát erre már annyira nem lehet ráfogni, hogy csak kamaszodik a kutya, bár persze az is benne van. Valószínűleg rosszul csinálod azokat, amiket olvasol, ezt meg nem lehet másképp javítani, csak ha megnézi hozzáértő, hogy mit hogyan csinálsz a kutyával, és az miért nem jó.

De mondjuk kezdésnek átgondolhatnád ezt a "rácsapok a seggére, de persze nem erősen" dolgot, mert azt látatlanban megmondom, hogy a tutyimutyizást nem fogja komolyan venni a kutya. Ha büntetni akarod, mert rohadtul pofátlan volt, akkor büntesd tényleg, legyen egyensúlyban a retorzió mértéke azzal, amit csinált, mert te magad teszed semmissé a problémát azzal, ha nem bünteted/korrigálod rendesen. Egyértelmű üzeneteket kell adni a kutyának, mert a jelzéseket ugyan érti, de szemmel láthatóan leszarja. Nem azt mondom, hogy verni kell, szó sincs fájdalomról, de ha te büntetés közben is azt lesed, hogy jaj, csak ne árts szegény kutyának, akkor továbbra is a képedbe fog röhögni. Legyen a hangsúly az egódon, hogy veled ezt nem lehet megtenni, ő mégiscsak egy kutya, tudja már, hogy hol a helye.

Ne már, most szívatsz minket, ugye? :D Ennyire elszúrni mindent már művészet :D

Tartsd be a Cerberosos dolgokat ÉS KEZELD ÚGY a kutyát, mintha egy pimasz kis óvodás lenne, akit meg kell nevelni. Ha Pistike bokán rúgna izomból és elküldene a p****a, akkor mit csinálnál? Nyilván nem elég egy "ejnye-bejnye Pistike, nem szabad csúnyán beszélni", hanem leüvöltöd a fejét és úgy megrázod, hogy forognak a szemei. Na, valahogy így lépj fel a szemtelen kutyáddal is. Nem megverni kell, dehogy, de ha megharap legalább egy kiadós grabancrázás jár neki.

Ez úgy hangzik, mintha te félnél a kutyától.

Milyen az, hogy nem simogathatod?

Simogasd meg és ha nem engedi, üss a fejére egy nagyot. Aztán próbáld újra.

"Volt mar ra eset hogy elkaptam a nyakanal es a foldre nyomtam, de csak meg idegesebb lett es probalt folyton megharapni, nem nyugodott le egyaltalan es ahogy elengedtem nekem ugrott es harapott ahol birt. "

Hát ezért kell szakember irányításával csinálni ezeket, mert ha rosszul csinálod, mint ezt is, csak rontasz a helyzeten.

"Rendesen van farasztva, de igy is eleg hiperaktiv. "

Ez definíció szerint hülyeség. Rendesen akkor van lefárasztva a kutya, ha utána legalább egy fél napig nem viselkedik hiperaktív idióta módjára. Ergo ha te lefárasztod, és mégis pörög, akkor az messze van a rendestől.

Amúgy meg hiába kezded el ütni-verni, nem az a megoldás. A kemény kéz nem fizikai fenyítést jelent, hanem komoly elvárásokat, azt, hogy a kutya kutyaként van kezelve, és elvárod tőle, hogy tiszteljen téged meg hallgasson rád, mert olyan nincs, hogy nem, hiszen kettőtök közül ő a kutya és te a gazda, nem fordítva.

A kizárás segíthet, de csak ha utána változtatsz is a hozzáállásodon, különben megint vissza fog állni ugyanerre az állapotra.

csak nekem tűnik úgy a leírásból, hogy ez egy rettenetesen szorongó kutya lehet, aki egyáltalán nem tekinti falkavezérnek magát, sőt fél mindenkitől? csak mert a falkavezérség nem abban nyilvánul meg, hogy megharapok mindenkit, aki hozzám akar érni, ez a félelem és a belső szorongás jele... de az tény, hogy szakember kell...

hála isten én első kutyás rotigazdi vagyok, de úgy egymásra találtunk, hogy nagyon nem kellett nevelgetnünk egymást, mégis összhangban tudjuk, mit akar a másik.