Kiskutyám kezdi feladni a behívást. Mit tegyek?

Három hónapos múlt a kiskutyám, három hete, a második oltás úta járunk szabadba, főképpen a Népligetbe, (szinte) napi rendszerességgel a reggeli órákban. Mivel már itthon, a kis kertben gyakoroltattam a behívást, az első alkalmakkor (tréner tanácsára) kipróbáltam, hogy lekapcsolom a pórázt, és megnézem, van e kötődés. Volt, mert ahogy elindultam, azonnal felzárkózott, 5-10 méterre kerültem, azonnal jött utánam. Ez napi rutin. Volt, hogy egy órát is mentünk így. Ha nagyobb kutyát láttunk, vagy olyan helyzetet, amiből ki akartam esetleg maradni, akkor megfordultam, jött velem. Ja és az első perctől kezdve tökéletesen hallgat a nevére, és a "Gyere ide!" utasításra, halkan és kiabálva is, ha messzebb van. Ezek alatt a hetek alatt folyamatosan gyakoroltuk a behívást, azaz, mikor messzebb ment, vagy leragadt valahol, akkor azonnal a nevével és a "gyere ide!" utasítással hívtam, azonnal szaladt, mikor odaért, klikk és jutalomfalat. Ezt minden alkalommal sokat gyakoroltuk, minden ingerből ki tudtam hozni, akár távoli másik kutyát figyelt, akár madarakat, bármit. Szóval - bár kicsi - a napi rutin azt igazolta, hogy ez tökéletesen kialakult, mert egyetlen alkalommal sem volt semmi olyan, ami ezzel kapcsolatos bizonytalanságra adott volna okot. És a gyakorlás folyamatosan ment. Volt, hogy egy profi tréner ismerősöm is kint volt velem, és mondta, hogy ez nagyon nagy dolog, ennyi idősen ezt nem szokták tudni, már a kutyaoviban nagy előnye lesz ebből.

Ma reggel azonban váratlanul nem ez volt. Mikor lekapcsoltam a pórázt, jött velem, ahogy szokott, de egyre nagyobb távolságokra maradt le, nem is tűnt fel neki, hogy eltávolodtam. Persze ekkor behívtam, kis hatásszünet után odaszaladt, de egyre messzebb ment, és azt vettem észre, hogy nem úgy követ, mint eddig. Le-lemaradt, hirtelen nagyon messzire szaladt, ahonnan a kiáltás ellenére is csak figyelt, és sokadikra hajlandó volt végül odafutni. Eddig futás közben is a nevével azonnal meg tudtam álltani, most meg hiába kiáltottam nevét, elment vagy 20 méterre, mikor mondtam, hogy gyere ide, csak nézett, majd hátat fordított, és rohant tovább, egyre távolabb kifelé, az út felé. Aztán szaladtam, nem tudtam mit tenni, kiabáltam, hogy "gyere ide", mikor megálltam, és végül aztán odajött, de levert a víz, gyorsan rátettem a pórázt.

Az ijesztett meg igazán, hogy nem folyamatosan lett egyre rosszabb, hanem ma hirtelen ilyen volt. Nem tudom, miért.

Most azt nem tudom, hogy ha abbahagyom ezt a póráz nélküli sétagyakorlást, akkor lehet, hogy mégrosszabb lesz. Ha nem hagyom abba, állandóan frászban leszek. Voltak persze zavaró tényezők.

Az egyik az, hogy vizes volt nagyon a föld, avar, levelek, nagyon vizes fű. Eddig ilyenben nem ment. Nem tudom, ez lehet e ennek oka, vagy esetleg mások a szagok stb. Azonkívül szokatlanul sok volt a varjú/holló, csapatokban is és elszórtan is, azokat többször megkergette. (Viszont az ilyen nagy távolra rohanásoknál nem madárra ment). Olyan 100-200 méterre tőlünk dolgozott egy avarösszeszedő gép, aminek zaja volt, de látszólag az nem zavarta. A többi napoktól eltérően viszonylag kevés volt a kutya, a közvetlen közelünkbe nem is volt, csak a messzi távolban láttunk más kutyásokat.

A jelleméről tudni kell, hogy keverék, az anya meghatározhatatlan keverék, az apa ismeretlen, de kinézetre német vizsla alapvetően, talán kis kopó is van benne, nem tudom. Egyértelműen vadász vér is folyik benne.

(Kutyaovit vasárnap kezdi)