Miért morog az anyakutya a kölykére?

Alapvetően ezzel semmi baj nem lenne, a jövőben, mert ugyan miért nem moroghatna rá, ha valami rosszat csinál.

Az ember szülő is rászól a gyerekére.

Ilyen szempontból, egészséges esetben (!) nagyon is sokat lehet tanulni az anya kutyáktól, hogyan is kell fegyelmezni egy kutyát, mikor, és milyen mértékben.

Egy anya kutya nem azt nézi a kölykében, hogy jaj de cuki, hanem ugyanúgy rendre utasítja, ha nem tart be bizonyos normákat, mint bármilyen másik kutyát.

Ha túl rámenősen követeli a játékot, ha durvul a játékban, ha beleeszik a kajájába...

és ha a morgásra nem reagál, akkor nem kezd el kiabálni (ugatni) hanem jön a fizikai fegyelmezés, tehát, kicsit odakap. Nyilván, nem megharapja, de érezteti, hogy a fegyelmezést komolyan kell venni.

Ezek a dolgok viszont inkább 3 hónapos koruk után szoktak jelentkezni, 8 naposan semmi ilyet nem tapasztaltam még soha, és szerintem nem is normális!

Ha morog, ne nézzétek tétlenül!

Hülyeség, felelőtlenség, és időpocsékolás azon agyalni, vajon miért is morog.

Tök mindegy, azonnal, abban a szempillanatban kő keményen le kell állítani.

Koppints az orrára, mondd határozottan hogy "Nem!" mindezt olyan kisugárzással, mint a fenti példában, ahogy egymást is helyre teszik, hogy egyből komolyan vegyen! Tarts egy hatásszünetet, és csak ha látod, hogy behúzza fülét farkát, és megérti, hogy rosszat csinált, akkor menj el onnan.

Esélyt se adj neki, hogy ne értse meg elsőre, hogy nem tűröd ezt a viselkedést.

Lehet, hogy még meg kell ismételni egy párszor, de minden egyes fegyelmezés egy nagy lépés ahhoz, hogy jó anya legyen.

Ne zárd külön!

Nem megoldás a problémára!

Csak a homokba dugod a fejed, mint egy strucc. Az elzárással magadtól is elzárod a lehetőséget, hogy nevelhesd a kutyádat, és hogy a kölykökből normális kutya legyen. Szükségük van az anyjuk közelségére.