Nagyon elcsesztem? (csont elvétele)
5,5 hónapos német juhászomnak adtam egy csülökcsontot rágcsálni. Miután már a bütyök részét lerágcsálta, el akartam venni tőle. Ő próbált elmenni, vitte a csontot. Rászóltam, hogy kérem, de nem adta ide, újra rágcsálni kezdte. Kivettem a szájából, és elhoztam. Nem morgott, de nem szívesen adta ide.
Viszont mikor kérésre nem adta, nem akartam, nála hagyni, nehogy ezt egyféle "győzelemnek" könyvelje el. Mindig én etetem, simán belenyúlok a táljába, de nem tudom, ezzel a csontelvétellel nem lőttem túl a célon? Erős domináns kan kutyának ígérkezik, én viszont nő vagyok, nem szeretném, ha a fejemre nőne, ezért kissé keményebben nevelem. Elsőre szép szóval, másodjára erélyesebben, harmadjára (ha megvárja), már büntetem . Nem ütéssel, de egy-két orron fricskázást már kapott pl. játék közbeni harapdálásért. A legkisebb harapásért (amit meg sem érzek) már összeszidom, sőt, már ha felemelem a kezem (nem ütés céljából, ez a NEM szabad kézjele nálam) vagy elhangzik a NEM!, azonnal nyalogatni kezdi a kezem.
De lehet, hogy ez a csontelvétel nem volt szerencsés húzás tőlem?
Hogy csináljam, hogy jó legyen?
Kutyaiskolába most kezdtünk járni, az oktató az abszolút fegyelem híve, nem tűri a kutyától az ellentmondást. Nagyon jó híre van, (főleg munkakutyákra specializálódott mesterkiképző)
De
Nálunk erre van külön parancsszó ("enyém!"), amire akármi is van a szájában/mancsában azonnal ott hagyja és ennyi, de ez sem feltétlenül esszenciális. Ahogy a második is mondta, el akartad venni, elvetted, ennyi :) nem kell túlparázni, nem vicsorgott, nem kapott oda, az pedig, hogy megpróbál elszaladni a zsákmányával, tök normális, egészséges reakció. A lényeg az, hogy a végén te "győzöl", viszonylagosan ellentmondás nélkül :)
Nem leszek népszerű, úgyhogy csak halkan jegyzem meg, hogy különösen finom cucc esetében nálam még egy jelzés értékű morgás is belefér ;)
Ne csülök csontot vegyél, hanem marha cupákot. A többivel meg nincs gond. El akartad venni, elvetted.
Kissé tartasz a kutyától, ami nem helyes.
Köszönöm a kommenteket, nekem mind nagyon hasznos volt:)
Nem, nem tartok tőle, csak szeretném, hogy abszolút megbízható legyen, mivel kis unokáim vannak, ezért kezdetektől a gyerekek maximális elfogadására nevelem. Szerencsére egy nagyszerű tenyészetből származik, nyugodt, kiegyensúlyozott kutya, de nem szeretném elrontani. Elég karakán típusú ember vagyok, ezért is szerettem volna keményebb, de jól nevelhető fajtát. Megvásárlása előtt évekig tanulmányoztam a fajtát, sokáig kerestem a nekem megfelelő kennelt. Kicsit sok elvárásom volt, szép legyen, de ne pontyhátú, ne legyen túlzott csapott feneke, de a 70-es évek teljesen egyenes hátú egyede se. Ugyanakkor munkavonalas, megbízható idegrendszerű, diszpláziára szűrt felmenőkkel rendelkezzen.
Úgy érzem, megtaláltam álmaim kutyáját, és ő nem érdemli meg, hogy elrontsam a nem megfelelő neveléssel, ezért is jártam utána még a megfelelő kutyaiskolának is. De itt is sok okos dolgot olvasok, van már néhány kedvenc hozzászólóm (pl. Sippara,), akiknek különösen odafigyelek a tanácsaira.
No, majd meglátjuk:) Nagyon nem haragudott meg rám, mert az előbb mentem ki hozzá, és olyan boldogan rohant hozzám, pedig semmi kaja nem volt nálam :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!