Dalmatáról vélemény? Tapasztalat?

Először is én nem neveztem a dalmatát hülyének. A hülye szót te írtad le.

Én a kérdésre válaszoltam. Az általam tapasztaltakat írtam le. Azok önfejű, a juhászkutyákhoz képest kevésbé tanulékony, és kezes természetre utalnak. Milyen érdekes, hogy más, itt olvasható hozzászólások alapján is hasonló kép alakult ki. (Ezért üzenem a kérdezőnek, hogy személy szerint inkább könnyebben kezelhető fajtát javasolok, pl. vizsla, németjuhász, retriver, ez az ő döntése lesz.)

Látom, szeretsz okoskodni, és kötekedni. A fórumokon sok az ilyen marakodó ember. Kicsit vegyél vissza, légy jobbindulatúbb.

Az említett csavargó kutya előtte az utcán élt, már több éves volt amikor a rokon befogadta. Több helyen etették. Kicsit hosszabb a történet, de most röviden ennyit.

Szerintem akkor nyilatkozz a dalmatáról, ha volt dalmatád, mert nem tudhatod, hogy az ismerősöd mit tett vagy mit nem tett azzal a szerencsétlennel.

Igenis okos a dalmata, csak nehezebb tanítani, ez tény, mivel tudja, mit kellene csinálnia, csak egyszerűen nem akarja, mert makacs. Ha valakinek nincs hozzá türelme, ne legyen dalmatája.

Nem ismerős, közeli rokon, mint írtam. És furcsa, de kiderült, hogy amikor futni vitte (elég sűrűn járt, elvileg majdnem mindennap, ha a munkája megengedte leszáguldotta at 5 km-et erdős terepen) a dalmata egy idő után feladta és hazafordult. (Nem lábfájás vagy eü gond miatt.) Egyetlen más kutyája sem tette ezt, azóta is van 2 másik, az egyik németjuhász, azok bírják a tempót, sőt...

Az akkor már 20 éve futó (és igen gyorsan futó) rokon úgy véleményezte: a .... az egy lusta kutya.

Egyébként amikor én elvittem sétálni (mondjuk egy óra hosszat), először mindig lelkes volt. Ha menet közben jól kifutotta magát, akkor hazafelé már csak szakaszosan működött. 5 percenként pihenő, mert egyszerűen levágta magát az út porába, már a sétatempót sem bírta.

Kérdező, ha dekoratív kutyában gondolkodsz, ajánlom még az ír szettert, vagy a többi szettert. Ha fontos, hogy neked a másoktól eltérő, ritka fajtájú kutyád legyen. Egykori osztálytársamnak volt és mindig szörnyülködtem, amikor az illető bunkó módon alaposan oldalba rúgdosta a szeretetét, érdeklődését arconnyalással és más lelkesedési formákkal kimutató karcsú, gesztenyebarna kutyát.:( De Te úgysem ilyen gazda lennél.

12-es:

"Ha valakinek nincs hozzá türelme, ne legyen dalmatája."

Ez nem ilyen egyszerű. Tél volt és a szomszéd hozta valahonnan a kölyköt (talán elpusztult az anyakutya) és hozzájuk vágta. Talán kidobta volna az utcára?

Elfoglalt, gyakran reggeltől naplementéig dolgozó ember pedig nem ér rá fél délutánokra iskolába hordani a kevésbé tanulékony kutyáját.

Este összefutottam a rokonnal és szóba hoztam a néhai dalmatát. Egy tanulságos, rövid megjegyzést tett, amely árnyalja a korábbi képet:

Azt mondja, hogy akik elhozták, majd továbbadták, túl korán elválasztották az anyakutyától (ezek szerint a kis d anyja mégsem pusztult el, rosszul emlékeztem) és még a csirke magatartásán is meglátszik, ha úgy nő fel, hogy nincs mellette a tyúk.