Egy éves kora után megkomolyodik a kutyám?

feljebb már többen leírták, hogy a megkomolyodás fajta kérdése. ezzel egyet értek. ugyanakkor eddigi kutyáim növekedése alapján úgy tapasztalom, hogy a megkomolyodásuk erősen "személyiség"-függő is: minden kutyám egyéniség a maga sajátos jellemvonásaival. ha innen nézem, a magauk sajátos módján valamennyien "komolyodtak" az idő múlásával. a leglátványosabb változást talán 1,5 és három éves koruk között mutatták, mutatják.

a két és fél éves németvizsla kutyám, AnTóniA például a végletekig játékos, tele életenergiával, mérhetetlen kajlasággal és életerővel. gyerekként olyan volt, mint a tűz. nem a kandalló pattogó tüzére gondolok:) vitalitását, egyediségét, sőt kajlaságát mára sem veszítette el (hál'Istennek), de valahol nagyon is előnyére felnövekedett. bizonyos határokat pl minden körülmények között megtart, nem lép át. mérhetetlenül figyel a reakcióimra és azt figyelembe veszi saját döntéseinél. sokszor rá se kell néznem, tudom, h hat rá a hangulatváltozásom, szemöldök ráncolásom stb. más kutyákkal szemben nagyvonalúbb lett stb. szóval előnyére változott. érettebb lett és ennek része bizonyos értelemben, hogy sokat komolyodott.

Nem hiszem.Példa:A kutyám Kuszkusz.Most lesz 4 éves és a komolyságnak semmi jelét nem mutatja.Még mindig a gumicsirkét meg még nem tudom mi a bánatot szokott nyomogatni egyész délután.Mindig azt kívántam,hogy bárcsak egy fokkal komolyabb lenne.

Nagyon gyerekes.