Kedvenc kutyafajtád? és miért pont ez a fajta

Az ausztrál juhászkutya, mert hihetetlenül (ha nem a világon a leginkább) intelligens, fáradhatatlan, pörgős, tanulékony, gazdacentrikus (egygazdásnak is mondhatnánk), mind jellemre, mind küllemre számomra az egyik legcsodálatosabb fajta amelynek a küllemtenyésztés sem vette el még a csodálatos ösztöneit. A génjeiben van a jószág szeretete, a terelés, hihetetlenül sokoldalú kutya,aki éppúgy képes kiállításon remekelni, mint terelésben, agilityben vagy bármely kutyás sportban. 14 évet vártam rá, hogy ilyen kutyám lehessen s immár egy lassan 5 hós baba gazdájaként tapasztalhatom meg a számtalan szuper fent említett tulajdonságot. És megmondom őszintén, az is jól esik a lelkemnek, hogy akárhol járunk, rengetegen megállítanak megcsodálni és megkérdezik, milyen fajta...Szeretem, hogy nem jön velem szembe az utcán minden sarkon egy és hogy a divat még nem tette tönkre a fajta egészségét, minőségét s nem került még szaporítókézre. Ha a ,,csodakutya" jelzőt használhatnám, mindenképp az aussie-t illetném meg vele.

[link] (itt a kiscsajos)

Skót juhászkutya : ő a kutyák királya! A külleme és a jelleme is tökéletes a szememben, végtelenül kedves, szelíd, jó természetű de ha kell, mégis pörgős, aktív, gyönyörű kutyák. Imádom benne, mennyire szereti a gyerekeket, a jószágokat, gyárilag jó természete van de ha úgy hozná a sors, a gazdáját is megvédené. Gyerekkorom óta csodálom őket is, egy évig magam is boldog tulajdonosa lehettem egy idős, befogadott collie-nak s remélem, hamarosan újra lesz a családunkban egy.

És a kuvasz...Egy olyan kutya, amelyre nem találok szavakat. Egy gyönyörű, hatalmas, megvesztegethetetlen, bátor, családjával mégis oly gyengéd kutya. Csodálatos kontraszt szememben a gyengédség, ahogyan szeretteivel bánik és a határozott, kemény fellépés, mikor szeretett falkáját vagy éppen a rá bízott portát, jószágot védenie kell. Talán nincs is még egy olyan pásztorkutya fajta (meg egyáltalán, kutyafajta), amelyben ez a két tulajdonság ilyen élesen elkülönül. Bár alapvetően egygazdásak, nagyfokú alkalmazkodóképességük révén képesek voltak valamilyen szinten a család kutyájává válni, így sokkal inkább való egy kisgyermekes családba is akár, mint egy még keményebb keleti pásztorkutya. A kuvasz egy akkora ősi kincse a magyarságnak, amely százszor ekkora figyelmet, érdeklődést érdemelne, mint amennyit ma kap, rajtam viszont nem fog múlni, ha a fajta népszerűsítéséről van szó...

És mivel három a magyar igazság, egy a ráadás : az orosz agár! Onnantól kezdve, hogy kiállításon először megláttam, rajongok értük. Elbűvölt a hatalmas termetük, a légies, könnyed mozgásuk, gyönyörű megjelenésük. Bár a magyar agár szintúgy nagy kedvencem, a barzoi viszi a prímet az agarak közt - nálam. Egyszerűen sugárzik belőlük a nemesség, a büszkeség - múltjukat tekintve, ezt meg is engedhetik maguknak. Jellemüket tekintve viszont sajnos nincs sok tapasztalatom, csak amennyit a netről és a különböző kutyás szakirodalmakból okultam.

Ui.: nagyon tisztelem és csodálom a nagy keleti pásztorkutyákat (kaukázusi juhászkutya, közép-ázsiai juhászkutya, kangal, stb) is, de összességében véve a keverékektől kezdve a fajtatisztákon át mindet szeretem kivétel nélkül, pusztán azért, mert kutyának született.

Mindet szeretem, az összes fajtát, illetve azok mixeit. A kutyák imádnivalóak és okosak, igazi barátok :)

Viszont egy fajtát ki tudnék emelni, ami az álmom, az pedig a boxer. Egy boxer kutyussal nőttem fel, nagyon-nagyon szerettem, annyira intelligens volt a pillantása és annyira törődött velem, amikor kicsi voltam!