Kiskutyások, ti hogy viselitek az állandó beszólogatást?

én személy szerint semmilyen kutyát nem ítélek el, sem a termete, sem a külseje miatt, legyen az kicsi vagy nagy.

de: éppen ma történt a délutáni sétánál, hogy kb 5-6 kicsi kutya - yorkik és egyebek - közé keveredett az enyém ( nagy testű ), és az egyik yorki elkezdte dominálni a kutyám. néztem az enyém, az meg rám, hogy most ilyenkor mi van. többször elhívtam az enyém, de kis "mocsok" csak ment utána. kezdett elegem lenni, meg a kutyámnak is, mondom a gazdájának: ezt inkább nem kéne hagyni, mert ez a legnagyobb pofátlanság ővele szemben, meg nem hiányzik, hogy egy 40 kilós kutya helyre tegyen egy yorkit. mintha a falnak beszéltem volna.

tapasztalatom szerint a kis termetű, és öleb kutyáknak sokkal többet eltűrnek a gazdák, mint a nagyoknak. magyarán: nem rajongok a kis termetű kutyákért, de erről sajnos nem a kutyák, hanem inkább a gazdáik tehetnek.

Érdekes, én elég sokat vagyok kutyás közösségben, de nem igazán jellemző az ilyen beszólogatás.

A kis termetűeket jellemzően nem igazán szokták nevelni, még sétálni se tudnak húzás nélkül (99%-ban) mert minek megtanítani, úgysem tudja elhúzni a gazdáját.

Na az ilyenek miatt hallottam már többször beszólogatást, aminek az elmélete végül is jogos, csak épp gyakorlatban még sincs köze senkinek hozzá.

Én is csak a fejem fogom, mikor látom ezt a tipikus képet, de inkább elfordulok, úgysem tudom megváltani a világot.

De a méret miatt, és nem igazán tapasztaltam ilyeneket.

Minden esetre azt tudom neked tanácsolni, a kutya érdekében, emelkedj felül ezeken a dolgokon.

Ő 100% hogy azonnal megérzi rajtad a feszültséget, akár a tehetetlenséget, bosszankodást, ami számára mind egy gyenge lelkiállapotot feltételez, és úgy egyáltalán, megtöri a séta békéjét.

Nézz kihívásként az ilyen esetekre, lehetőségként arra, hogy fejlődhetsz mentálisan, és minél inkább kizökkenthetetlen tudsz lenni a természettel való harmóniából, és a kutya felé sugárzott magabiztosságból.

(Ez most biztos hülyén hangzott, de amúgy full komolyan gondolom, erre is jó a kutyatartás, csak meg kell látni a lehetőséget)

Szóval szerintem mosolyogj a pofájukba, vegyél egy nagy levegőt, mondd magadban, hogy "hűvös szikla vagyok" :)

aztán fújd ki a levegőt, ereszd el a feszültséget, nézd hülyének a primitív parasztot, és folytasd a sétád teljes harmóniában, lazán, és fölényesen. :)

Nekem 2 csivavám van, és mikor beszólnak, mindig felajánlom hogy simogassak meg őket. Aztán mikor az a két kis szobacirkáló ( mert hát tényleg azok, de imádom őket :-D ) elkapja a nadrágját, kabátját vagy rosszabb esetben a kezét, akkor már nem meri lepatkányozni :-)

Én nem törődöm velük, volt akitől a beszólás után megkérdeztem, hogy irigykedik, hogy milyen jó cuccokban járnak a kutyáim? Ne aggódjon, majd ha már kész lesz nekik az új ruha, gondolok magára. Erre főleg az öreg nyanyók köpni nyelni nem tudnak :-)

16os vagyok.

Azt kihagytam, hogy akkor a legviccesebb a szitu, mikor a 60 kilós Hasszán nevű rotink is velünk sétál, és ő elég gyorsan elriasztja a nagyszájú bunkókat :-D