Hogy szoktassam össze a kutyámat a cicámmal?

Én azt mondom,bízd rájuk. Nálam igaz, fordítva volt, házban tartott 4 hós cica mellé hoztam egy 9 hetes kiskutyát...A cicamica kb két napig vérig volt sértve, megállás nélkül morgott, mint egy párduc és még az ágyamból (mármint bent,az ágy ,,szerkezetéből") sem volt hajlandó kijönni. Aztán napról-napra egyre jobban oldódott, mostanára pedig már nagy barátok, persze együtt azért nem alszanak, de szépen megtűrik a másikat,mindketten a szobámban laknak és rengeteget játszanak. Többnyire a kutya kezdi, imádja a cilát kergetni és elkapni (olyankor finoman csipkedi csak, a cila pedig nagyon óvatosan, visszahúzott karmokkal pofozgatja),de van, hogy a cica kezdeményez, olyankor direkt elhúzza a mézesmadzagot - magát - a kutya előtt, majd elszalad, vagy éppen odamegy és finoman pofozgatni kezdi. Nagyon okos a kis szőrcsomó egyébként, tudja, hogy a kutyát mikor tudja úgy cukkolni, hogy az éppen nem tudja elkapni: mikor a kiskutyámmal labdázunk vagy valami játékot apportírozunk és dobálom neki a folyosón, mindig mikor már a kutty visszafelé jön hozzám szájában a játékkal, a cila akkor ront ki a rejtekhelyéről (az étkezőasztal alól) és nekiszalad a kutyának,az viszont tele szájjal nem tudja elkapni. Rájuk szólni egyedül akkor szoktam, ha már nagyon bedurvulnak, mert néha azért előfordul,hogy a kiskutya hirtelen lendületből nagyobbat belecsíp, olyankor pedig a cicc karommal osztja cserébe a pofont, ekkor mindig leállítom a játékot. Lényegében ennyi csak az egész, hogy felügyelet alatt vannak, de lassan összecsiszolódnak szépen. Javaslom, te is bízd a,,természetre",emberi szóval úgysem lehet nekik elmondani, hogyan kell viselkedni a másik iránt - a maguk módján meg fogják ezt értetni a másikkal, csak tartsd őket szem előtt, ha esetleg valamelyikük erőteljesebben reagál a másik jelenlétére, amíg meg nem szokja, hogy ott van, olyankor tudd leállítani időben, hogy ne történhessen baj.