Mit csináljak vele ameddig nem kezdődik az ovi?

4 hónapos kutyám önbizalma a béka feneke alatt van, és szörnyen félős. Az ovi felújítás miatt még egy hónapig zárva lesz, addig is szeretnék valamit kezdeni a helyzettel, mert volt már nagyon félős, ideggyenge kutyám akivel rendesen megszenvedtem mire sikerült őt rehabilitálni. A kiskutya 12 hetesen került hozzám, tenyésztőtől ott egyáltalán nem viselkedett így, ezért nem értem, hogy nálam miért ilyen.

A párommal élek, a kiskutyán kívül van még 2 felnőtt kutya, velük teljesen jól elvan, de a páromtól retteg. Hetente 2-3 alkalommal át szoktak jönni a szüleim is, de tőlük is nagyon fél, anyut folyamatosan ugatja is. Ha visszük magunkkal őt valahova akkor a kocsiban teljesen jól elvan, ott még a páromhoz is próbál néha közeledni, de aztán rájön, hogy ő tulajdonképpen fél tőle és akkor egyből próbál menekülni, gyakran össze is pisili magát.

Nálam bevett szokás, hogy a kölyköt ha lehet sétálni vinni akkor egyből elviszem egy rétre, hogy tudjuk gyakorolni a póráz nélküli sétát. Nála ez lehetetlen! Amint nyílik a kocsi és lerakom egyből rohanna a vakvilágba. Egyáltalán nem érdekli, hogy ott van-e a másik két kutya, vagy nem. Ha pórázzal viszem akkor is ez a helyzet. Nem tudom magamra vonni a figyelmét semmivel.

Velem egyébként egészen máshogy viselkedik. Tőlem egyáltalán nem fél, mindenhova követ, folyton figyel rám, próbál velem is játszani. Párom szerint olyan mióta itt van, mintha lenne egy utánfutóm:)

Ha jön valaki mindig a kezébe nyomunk egy rakat jutalom falatot és megkérjük, hogy nézze levegőnek a kölyköt, ha esetleg közeledne hozzá akkor dobja a közelébe a falatot, de más kontakt ne legyen vele. Párom is folyamatosan keresi a lehetőséget, hogy meggyőzze a kölyköt, hogy nem érdemes félnie, de tőle még a legfinomabb falatokat se fogadja el, Amint meglátja a párom egyből elrohan a ház legtávolabbi pontjába, vagy ha a közelbe vagyok akkor hozzám.

Beszéltem már többször is a tenyésztővel, sajnos nem tud semmit mondani azokon a dolgokon kívül mint amikkel én próbálkoztam eddig.

Semmi negatív dolog nem érte őt mióta itt van, az első pár napban nem is nagyon pesztráltuk, hagytuk, hogy a maga tempójába nyisson felénk, mind a ketten ugyan úgy csináltunk mindent, mégis ilyen lett szegény. Az ovival már beszéltem, a rehabilitáció is felmerült már így látatlanban, de persze először az ovit próbáljuk ki, hogy ott vajon hogyan fog viselkedni.

Van valami ötletetek, hogy addig is mit csináljak, csináljunk vele?