Mi a véleményetek erről a témáról?

Csak pár kérdésre tudok válaszolni :)

"Szerintetek kapunk elég tiszteletet egymástól, mi kutyások, és a többi embertől is?"

A gond itt főleg az, hogy kevés a kutyás, viszont rengeteg a kutyatartó, utóbbiak lakásból leviszik az idegbeteg Fifikét napi kétszer-háromszor tíz percre, Fifike ezalatt öt kutyát provokál, egynek nekimegy, újabb ötöt megpróbál meghágni, gazdi pedig telefonál, cigizik, beszélget, ha Fifike kertben van, ki sem viszi sétálni, a kutya akkor lát pórázt, ha orvoshoz viszik (már ha viszik), a "séta" pedig annyiból áll, hogy kiszökik tüzelés idején - ettől a típustól nem kap tiszteletet sem a többi kutyás, sem pedig a kutya, akit tart, sőt, azt sem értem, miért tartanak kutyát. A KUTYÁSOK ugyanakkor tapasztalataim alapján megadják egymásnak a kijáró tiszteletet, a kutyáik jól neveltek, vagy ha még nem, dolgoznak rajta, nem csak lóg Fifike a flexi végén napi 15 percet, meg nő, mint a gomba, ezzel a "típussal" még soha nem volt problémám, vagy ha volt is, a hibás elnézést kért, és le volt tudva. Kutyatartóéknál ezt a minimális normális vitakultúrát, problémamegoldási készséget (és igényt) sem sikerült még soha felfedeznem. A nem kutyásoknál meg embere válogatja, de aki nem kutyás, attól én tényleg csak annyit várok el, hogy ugyanannyira ne zavarjon minket, amennyire mi sem zavarjuk őt - bár néha még így is koppanok.

"Felvagyunk már zárkózva az nyugat-európai átlag kutyatartási kultúrához?"

Nevetségesen messze vagyunk tőle. A kutyák túlnyomó része ebben az országban még ma is vagy kertitörpe, vagy riasztó berendezés, vagy dísztárgy, és bármennyire fontos is a betöltött funkciója, mégis értéktelen, így nem figyelnek rá, honnan vásárolják, nem figyelnek rá, hogyan tartják, kielégítik-e az igényeit (sőt, azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik ilyen), nem figyelnek az állat egészségére sem. Persze több kezdeményezésen keresztül is elindult a következő generációk tudatos nevelése a felelős állattartásra, de ennek a következményeit csak tíz-húsz-harminc év múlva fogjuk látni, és sajnos a jelenlegi kutyatartók hozzáállásán mit sem változtat, hogy Amálkánál volt ma a suliban az állatvédőrség előadást tartani - az állatvédelmi törvényeink meg egyrészt nagyon lazák (gyakorlatilag ha a kutya kap enni, és inni, törvényileg nem támadható a gazdája, hiába szar minden más), másrészt még ezt a keveset sem tartatják be. Egy szó, mint száz, iszonyatosan messze állunk attól, hogy azt mondhassuk, elértük a nyugati átlag állattartási kultúra szintjét :(

Nekem kutyásként az a véleményem röviden, hogy már viszolygok mindkét oldaltól. Elinte úgy voltam, hogy végre kutyások között lehetek, mostmár biztos jó lesz, hát ők is ugyanabban vannak amiben én, össze kell tartani. De csalódnom kellett, a legtöbb ugyanolyan elviselhetetlen mint a másik oldal.

A magyar kutyások, akik komolyan csinálják, tehetségesek, de úgy átlagban sehol sem vagyunk nyugathoz képest.

Azért el kell telnie egy kis időnek, mire megtapasztalja az ember, hogy a kutyások ugyanolyan módon szemlélik a világot kutyával, mint kutya nélkül.

Mivel első kutyás vagyok 4 éves ebbel tanulok folyamatosan.

Tapasztalatom szerint a kutyások ki vannak téve mind két oldalról - kutyás nem kutyás - pozitív és negatív diszkriminációnak.

Nekem olyan küllemű kutyám van, akit 90%-ban elfogadnak a "kutyátlan" emberek. A szintén ezt a fajtát tartó gazdák viszont ugyanilyen magas százalékban - véleményem szerint - a kutya küllemét tartják elsődlegesnek és nem a fajta igényeit. Ez bizony folyton problémát jelent számomra, mert bár ahol élek rengeteg kutya van, mégsem tudok barátságokat kialakítani, mert a hozzám gondolkodásban közel álló kutyatartók többnyire nagy testű kutyákkal rendelkeznek és érthetően szintén ilyen egyedekkel bandáznak.

Véleményem szerint pozitív irányba haladnak a kutyások, az emberek többsége szintén, de azt tudomásul kell venni, hogy még mindig több olyan ember tart ebet akinek nem igazán kellene.

A környezetemben látok törekvést az önkormányzat részéről is, hiszen tisztességes kutyafuttató több is van, amit rendszeresen takarítanak is - és ez elmondható a lakókörnyezetemről úgy általában is, hiszen egy olyan kerületben élek, ahol remek vezetés alatt, építő jellegű munkát végeznek látható és érzékelhető módon.

A tisztelet kérdése pedig számomra mindig azon múlik, hogy amennyiben én megadom a többi embernek akkor várhatom, és többnyire így is van, hogy én is megkapom:)