A falunkban pár hete kóborol egy kutyus, mi reggelnte ahogy megyünk isibe adunk neki két kiflit enni. Mostmeg valaki rendbe hozta a csontsovány kutyát és árulják valószínűleg inygen. De anyuék nemengedik meg hogy miénk legyen. Mit tegyek?

Ingyen nem szoktak árulni semmit.

Gondolom, gazdát keresnek annak a kutyának.

Ha az anyukád nem engedi, akkor nincs mit tenni, nem lesz a tied.

Gondolj bele, Ti is benne voltatok abban, hogy ez a kutyus helyrejött, biztosan hálás Nektek is. Viszont a teljes eltartása ennél jóval több, erre meg látod, keresnek valakit. Úgyhogy nyugodj meg, ahova kerülni fog, ott végre nem több tíz embertől kell összekunyizza a napi ételt, hanem végre egy helyen kapja meg, meleg, biztos otthonnal együtt. Örüljetek neki inkább, hogy lehet, hogy jóra fordul a sorsa! Segíthettek is esetleg plakátolni, továbbadni az infót, hogy minél gyorsabban kerüljön meg az álomgazdi!

Ti meg, ha kutyát tartani nincs lehetőségetek, vagy anyukád bármi másért úgy látja hogy ez nem jó ötlet, akkor uzsiztathatjátok a többi kóbor kutyust is:) Persze ha látjátok rajta, hogy szelíd, nem veszélyes, és elfogadja tőletek. Hátha nekik is ugyanígy esélyük lesz gazdit találni! Egyik volt szomszédom macskaallergiás volt, ezért nem tarthatott saját cicát, viszont minden nap vett egy macskakonzervet, és este a parkban kibontotta, vitt magával egy kis műanyag tányérkát, és megvacsiztatta a helyi kóbor cicákat:) Szép tett, és így végülis féligmeddig tart macskát, gondoskodik róluk:)