Nektek mit jelent az a mondta hogy " egészségesen és megfelelően tartani a kutyát"?

Etetésnél ki mire esküszik, valaki prémium tápra, én inkább magam állítom össze a kutyáim kajáját.

Én német juhászokat tartok, ők nagyon sok foglalkozást igényelnek. Mi beosztjuk a párommal ezt, én fárasztom őket főként fizikailag, párom viszi a fiatalabbat suliba (engedelmes és örzővédő). Az öreg (15 éves) már éli a kényelmes "nyugdíjas" életét, Ő már csak néző a kutyaiskolában (esetleg engedelmesre még beállok vele néha). Neki már elég csak, hogy sétálunk, kirándulunk és úszni járunk.

ahány fajta, és ahány gazda, annyi elképzelés.

nincs bevált recept.

Most egy közepes keverékem van. Én jó minőségű tápot adok neki és mellette sokszor húst, belsőségeket, gyümölcsöt. Hosszú sétákra megyünk, mindig más helyekre, sokszor ligetes, erdős részekre. Játszok vele és tanítgatom, kutyás társaságba is gyakran viszem (helyi futtatón nagyon jó kis banda állt össze). NAGYON türelmes vagyok vele. :)

Előző kutyám kis apróság volt, fiatalon túráztunk, később elég itthon ülő fajta öregebb éveiben. Sajnos sok dolgot elcsesztünk vele kapcsolatban, nem volt rendesen szocializálva (mentségemre szóljon hogy kicsi voltam mikor hozzánk került). Amikor kiderült, hogy beteg a veséje és egy idő után nem ette a tápokat, elkezdtem főzni neki, 5-6 évet élt még (19 évesen halt meg) és minden orvos megjegyezte, hogy gyönyörű és jó kondiban van. Bár anyám utálta ezt, de kialakítottunk neki a lakásban egy helyet, ahol elvégezhette a dolgát így bármikor mehetett pisilni (vesebeteg lévén elég gyakori volt az inger) és ezért biztosan sokan támadni fognak, de sokat segített.. Utolsó hónapjaiban már sétálni se nagyon akart menni úgyhogy nem erőltettem, majdnem teljesen süket lett és megvakult, még a fuvallattól is szó szerint megrémült. Napjai nagy részét alvással töltötte, minden ébredés után átmasszíroztam a kis tagjait és ha nem bírta a klotyóig, kipucoltam a pisiből, 3 naponta pucoltam a beteg fülét...Sok minden összejött sajnos a végére és persze megint elsírtam magam, de szerintem nagyon-nagyon fontos része a kutyatartásnak, hogy nem csak addig foglalkozunk vele amíg aranyos és virgonc, hanem öregségében is, mikor már sánta is, nyűgös is, beteg is, meg nem is olyan szép... :)

Unokatestvéreméknek is volt egy kis keverékük amíg fiatal volt és futott addig játszottak vele, öreg korára meg mikor megvakult le se tojták a gyerekek, ha mentem hozzájuk vendégségbe én meg mindig a kutyával lógtam :)

Imádom az öreg kutyákat. :))))