Kutyanevelésnél ez hatásos?

2 kutyám van. A kissebbik gazditól ingyen elvihető volt, 12 hetesen került hozzám, szobatisztára neveltem, szófogadó, az Ül-t is tudja és nagyon okos.

A másik menhelyes, 8 hónaposan került hozzám, szobatisztaságra nehezen neveltem rá, de sikerült. Rendesen eszik, viszem fokihoz, van séta, szeretgetem sokat és játszok vele. De bármit mondok, nem fogad szót. Ha hívom odajön. De ha valamit megtiltok, újra csinálja. Emellett bármit mondok csak bámul rám. Más kutyákhoz oda se merem engedni, nem bánt, nem harap csak durvábban játszik, ami ijesztőnek tűnik. A kicsivel jól kijön, védi is, sokat játszanak... De más kutyákkal...

Összefoglalva nem fogad szót, kezelhetetlen, megy a maga feje után.

Én több tanácsot kaptam és mindent kipróbáltam, mindegyik után ott voltunk, ahol elkezdtük.

Volt hogy szakértő is adott tanácsot.

Egyet nem próbáltam végig vinni; az ütést. Attól félek, mivel menhelyes, idő kellett, hogy ideszeressen, és nem megnevelné, hanem menekülésre késztetné a helyről, ahol ráütnek, ha rosszat tett. Plusz, a depresszió mélyén volt, amikor ide került, szerintem ezzel csak rontanék a helyzeten.

De azt is vegyük figyelembe, a gyerekeknél is végül ez kerül elő végül, nevelés céljából.

Persze nem ostorral kergetésről van szó, semmi ilyesmi... Se a példámban se a kapott tamácsokban csak egy fenékrehúzásról.

Ti nektek mi a véleményetek erről?

Tudom jönnek a nagy kutyátlan állatbarátok is, azoknak megspórolok egy kommentet, nem vagyok rá kíváncsi, mekkora állatkínzó vagyok és szerintetek egy gödörben lenne a helyem meg más extrákra.