Mivel segíthetnék a fiamnak, aki retteg a kutyáktól?

Biztos, hogy látott valami horrort a kutyákról. Vagy épp hallott valami ócska cikket, hogy "ez a kutya ...-ot tett stb"

Más állattól nem fél? Csak a kutyáktól?

A helyedben semmiképp nem szereznék be új kutyát, amíg ennek a félelemnek nem jártok a végére. A fóbiáját nem valószínű, hogy oldaná egy felugrálós, rágcsálós kölyökkutya, viszont félelmében még kárt tenne a kutyusban.

Szerintem ez a szintű félelem már a pszichológusra tartozik.

Ezen kívül léteznek terápiás kutyák, akik konkrétan arra vannak nevelve, hogy a "problémás" (nem a kisfiadra értem) gyerekekkel jól bánjanak, és a gazdáik is segítenek a gyerekeknek megnyílni a kutya felé.

Olvass neki mesét kutyákról (lehetőleg ne a Vadon szavát), mesélj az öreg kutyusodról, nézegessetek kutyás könyveket, kutyás rajzfilmeket, beszéljétek meg.

Esetleg még annyi... én kiskoromban (szintén kb. 4-5 évesen) nagyon féltem attól, hogy egy meteorit csapódik a Földbe és mind meghalunk. (Igen, szerettem a dinókat. :) ) Anyukám azt találta ki, hogy a játékaimból építettünk egy hatalmas, virágzó világot, dinoszauruszokkal, állatokkal, fákkal, hegyekkel meg minden - igazából nem tudom, mi volt a végső szándéka a dologgal, ugyanis a vége az lett, hogy a kissé hebrencs mopsz kutyánk berohant és "becsapódott" a világunkba, össze-vissza táncolt benne, prüszkölt és hörtyögött, szétrúgta az egészet, mi meg persze dőltünk a nevetéstől, hogy ez volt ám a meteorit-becsapódás! :) Meg is szűnt a félelmem.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy meg lehetne próbálni valami vicces, jól ismert dologgal oldani a félelmét.

Nincsenek terápiás kutyások a közeletekben?

Ha nem, a legjobb megoldás neked, ha rengeteg szakkönyvet olvasol a témában, leginkább arról, hogyan barátkoztass össze egy kutyust egy gyerekkel.

Én ilyen helyzetben beszereznék egy nagyon cuki kölyökkutyát (lehetőleg menhelyről) és hagynám a gyereknek, hogy megtapasztalja, mennyire ártalmatlanok, később, ahogy együtt nőnek, minél több kutyával kapcsolatos pozitív élményt (nevelés, tanítgatás) kötnék a kiskutyához. Ezzel a módszerrel mondjuk járhatnátok kutyás közösségbe is a fiaddal, ami szintén segíthetne neki kicsit legyőzni a félelmét.

Nem tudom segít-e, de elmondom az én sztorim. Bátyámnak 3 gyereke van. Van egy kutyájuk egy öreg labrador-vizsla keverék. A kutya nem a családdal él, kint él kennelben. Nos a 3 gyerek közül a legkisebb (most 4 éves) síkítva menekül a kutya elől. HA ki van engedve, akkor nem megy ki az udvarra, vagy max anyába-apába csimpaszkodva. Próbálták megbarátkoztatni a kutyával nem nagyon ment.

Lett nekem egy kölyök vizslám. A két nagyobb unokaöcsém rajong érte. Lehet vele labdázni, meg trükközni. (Az ő öreg kutyájukkal ezt már ugye nem lehet). A legkisebb eleinte csak messziről nézte, ahogy a tesói játszanak a kutyával, aztán lassanként ő is akart. Először apa öléből dobott jutifalatot a kutyának, aztán később már a fenekét-hátát meg merte simogatni. A feje még mindig nagyon "veszélyes".

Szerintem egy kölyökkutyával lassanként meg lehetne próbálni a fiadnál. Először persze nem sajáttal, hanem mondjuk futtatóba, vagy kutyaoviba. A mi kutyasulinkban van MiniGazdi program, ahol pont az ilyen kisebb gyerekeket szoktatják kutyához. De akár ha a környezetben kiskutya születik.

Érdemes lenne minél előbb nekikezdeni, mert sajnos a gyermeki nyitottság nem tart öröké...

Bár mondjuk ehhez tényleg nem árt tudni, hogy a félelem fóbiás vagy csak kondicionálódott rossz tapasztalat. Ilyen helyzetben ismerni kéne a régi kutyusoddal való kapcsolatodat, illetve a gyerek-kutya egymásnak bemutatás történetét is.

Ha fóbiás, vagy pánikreakciót vált ki a kutya( elszalad, visít stb) akkor először terápiás módszerrel kell kezelni, ilyenkor nem helytálló az előző tanácsom, de tényleg ismerni kell a helyzetet.

Esetleg ilyenkor sokat segíthet egy videó, hogy hogyan reagál a gyerek egy kutya közelségére.

Soha nem érte negatív élmény a kutyákkal kapcsolatban???

Nem lehet igaz!!!

Á megoldás: Néztek TV-t? Minden hétre hírt adnak benne egy halálos kutyatámadásról. Te elsiklottál feletettük, mondván, hogy a kutyád soha nem tenne ilyet. Ezt szokták mondani a harci kutyák gyilkos tulajdonosai is. A fiad viszont megjegyezte.

Bé lehetőség, hogy valamelyik szomszédod, aki utálta a kutyádat, beoltotta a félelemmel.

Cé megoldás: A fiad nem ok nélkül fél a kutyáktól. Történt valami közte és a "jámbor kutyuli" között a távollétedben, ami **megismétlődhet**, de sokkal súlyosabban. Ha a gyereked fontosabb neked, mint a kutyád, akkor ne a fiad kényszerítsed diligyógyászhoz, hanem ne tartsál többé kutyát!

Kedves utolsó, "diligyógyászhoz" nem azért kell "kényszeríteni" egy gyereket, hogy utána anyu nyugodtan tenyészthessen őrző-védő farkaskutyákat, hanem hogy NE KESERÍTSE MEG A GYEREK EGÉSZ ÉLETÉT A FÉLELEM! Ismerősöm ennél sokkal enyhébb félelemmel küzdött gyerekkorában, de ez elég volt ahhoz, hogy kiugorjon az úttestre az autók közé egy szembe jövő tacskó elől!

Ha a gyerek azt sikítaná, hogy fáj a lába, amikor lépcsőn megy, akkor nem az a megoldás, hogy többé nem megyünk lépcsőn, hanem hogy addig megyünk orvostól orvosig, amíg valaki meg nem találja a fájdalma okát és ki nem kezeli belőle. Pszichológushoz nem a dilisek járnak ám.

Kérdező! Lennél szíves akár itt, akár privátban leírni néhány hasonló helyzetet és az ezekre adott válaszreakciókat a gyerek és a saját részedről?

Mennyi interakció volt a kutya és a gyerek között?

Mennyi ideig éltek együtt? Bejárós vagy kinti kutya volt?