Csak én vagyok ilyen szerencsés a családommal a kutyázás terén?
Figyelt kérdés
15 évesen a szüleim vásároltak nekem egy kutyát, még csak nem is kellett sokáig kérlelnem, 19 évesen pedig besgítetettek a második kutyámnál anyagilag. Bármikor eltudok menni kirándulni, vagy ha sokáig kell suliban/munkában maradnom, rájuk tudom bízni őket. Követik az elveimet a kajáltatásnál, napi 2x kiviszik őket sétálni. Tanulni nem tanulnak velük, az az én dolgom... de lefárasztásban verhetetlenek. Mindhárman, apum és anyum, valamint a tesóm is segítenek. Gondolkodás nélkül rájuk merem, tudom bízni. Első pillanattól beengedték a házba, fel az ágyra. De nem fifigazdi egyik sem. Amúgy soha egyiküknek sem volt semmilyen háziállatjuk. Nekem most szerencsém van, hogy ilyen a családom? Mert sok kutyás ismerősömnél hallom, hogy a családjára nem meri, akarja, tudja bízni a szeretett ebet. Mennyire gyakori ez? :)2014. aug. 26. 13:40
1/9 anonim 
válasza:
válasza:Örülj neki! :)
Én nem tudnám és nem is merném rájuk bízni, na nem mintha ők vállalnák.
Biztos nem egyedi eset a tiéd, de nem is túl gyakori szerintem.
2/9 anonim 
válasza:
válasza:Nekem is ilyenek a szüleim, van is 4 kutyájuk de egyik sincs elkényeztetve, mindegyik nagyon nagy forma, külön egyéniség. Rajuk merem bízni a kutyámat. De így is nőttem föl, nekik sosem volt gond a kutya, mindig volt a háznál. Tény hogy sokaknál meg nagy kérdés és tobb évig tart míg rászánják magukat az emberek a kutya vásárlásra:-) Ahány ember annyi féle!
3/9 Szobafestő Pemzli válasza:
válasza:Nálam is így van, most sajnos a hétköznapokra otthon kell hagynom a kutyáimat, és csak hétvégén fogom őket látni. De nyugodt szívvel rájuk tudom bízni a kutyáimat, már mint a szüleimre.
4/9 anonim válasza:
válasza:Nálunk is hasonló a helyzet. 7 kutyánk van. 1-et úgy vettünk tenyséztőtől 2-at menhelyről hoztunk, 2-et pedig találtunk.A további 2-nek meg keresünk gazdit( ők is utcán találtak), bár nem hinném, hogy elviszik őket, mert a mai emberek főleg tenyésztőtől veszik a kutyát. És nem leszólni akarom őket, vagy ilyesmi. Egyébként a szüleim imádják a kutyákat, szóval mázlim van velük, és bármikor rájuk bízhatom én is őket.
5/9 anonim válasza:
válasza:Én is hasonlóan szerencsés vagyok, de nekem jóval fiatalabban van kutyám. Kort ide nem írok ki, ha nem baj, mert csak leszólnának..
6/9 anonim válasza:
válasza:Nekem is ilyenek a szüleim és tesóm is.
Tesómnak is van egy kutyája meg nekem is.
7/9 anonim válasza:
válasza:Én simán rábízhatom a kutyámat a családra, ha akarom. De az igazság , hogy ha nem muszáj, nem akarom. Ők elkényeztetik, inkább gyerekként tekintenek rá mint kutyaként. De élvezné, gondolom. :D
8/9 Imola Ágnes válasza:
válasza:Szerencsére nekem is ilyen a családom. Imádják őket, beszélgetnek velük, gondozzák őket. Soha nem kellett kérjek kutyát, mert mindíg volt a háznál, kivéve ha elpusztult...és egy két hónap mulva lett másik. Ha ideiglenesbe viszek kutyát, azzal sincs bajuk, ha a párom rotija van nálunk, azt is szeretik. Ennek ellenére apám inkább macskás, és anyám nem az a simogatós típus, mégis akármilyet vittem eddig haza, imádták őket:)
9/9 anonim válasza:
válasza:Nálunk is ez lenne, ha nem lenne nálunk ennyire pénz- hely-, de legfőképp időhiány :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!