Miért érzek így a kutyusom iránt? Utálom magam ezért.

Kb. 2 hónapja vesztettem el a legelső kiskutyám, már beteg volt, de ez az elején nem derült ki..miután hazahoztam, rá egy hétre itt hagyott minket. Végig néztük a szenvedését, a napjaink azzal teltek,hogy orvostól orvosig járkáltunk vele, de már nem tudtak segíteni rajta, inkább rontottak a helyzetén szegénykémnek.. Saját kezemmel temettem el, a kis halott testét én nekem kellett végső nyugalomra helyeznem..hatalmas trauma volt nekem, mert már évek óta szerettem volna egy ilyen kis barátot. A történtek után, kb 2 hónappal, kaptam egy ugyan ilyen fajtájú kiskutyát, kisértetiesen hasonlít a halott kiskutyámra. Először nem szerettem volna, mert még nem hevertem ki teljesen a tragédiát, de utánna nagyon beleszerettem. Viszont néha mikor rosszalkodik, nagyon feltud dühíteni és azon jár az eszem,hogy bárcsak az első kiskutyám lenne itt velem és,hogy a mostani kutyám sosem lesz olyan jó,mint az volt. Kicsit többre tartom a halott kiskutyámat, mint őt. Hatalmas bűntudat szokott az ilyen gondolatok után nehezedni rám és néha a sírás is rámtör. Ha látok egy fényképet az első kutyámról és utánna ránézek a mostanira, mindig megállapítom,hogy sokkal csúnyább és ilyesmi dolgok. Tudom,hogy én vagyok a hibás, hiszen ő nem tehet semmiről és nem kellene büntetnem ezért, hiszen nem érdemli ezt tőlem.. el fognak múlni ezek a gondolataim?? :(