Ha van két kutyám, szép nagy kert, és foglalkozom is velük, akkor most komolyan minek sétáltatni?

Nem, kedves 7-8-9:)

Azok pontoztak le, akik:

- naponta kétszer tisztességesen sétáltatják, futtatják a kutyájukat, ha van rá megfelelő hely, akkor akár póráz nélkül

- összeszedik a kutyaszart

- a kutyáik igenis ismerik a póráz nélküli mozgást

- nem szeretik, ha egy ismeretlen ember tetveknek hívja őket

- tudnak magyarul és helyesen írni

- képesek kulturáltan megfogalmazni a gondolataikat, véleményeiket

- és ezért nehezen viselik a bunkóságot...

És igen, Zsuzsabazsa válasza nagyon szép, én is egyetértek vele:)

"Erre csak egy mondat a válasz: a sétával, külön boldogságot és élményt nyújtasz vele a kutyádnak."

Én nem teljesen értek egyet. Mivel egy olyan kutyának aki nem fegyelmezett ahol a gazdi nem a "falkavezér" ott a kutya intézkedik , a kutya tehát stresszes lehet ingerült ami nem tesz jót a kutyának. ha te kutyád még nem sétált ne dobd bele a mélyvízbe fokozatosan szoktasd hozzá, kezd inger szegény környezetben. Nem kötözködni akarok csak mondom.

ma 20:44

Nem az volt a kérdés, hogy hogyan kell kutyát sétáltatnia vagy hogyan legyen falkavezér, mert akkor nyilván azt a kérdést tette volna fel.

A többi választ meg lehetne hosszadalmasan boncolgatni és nem lenne se vége se hossza.

Csak elmondanék egy nagyon kedves példát, hogy bizony van értelme sétáltatni a kutyust, akkor is, ha van kert.

Lakótelepen laktunk sok sok évvel ezelőtt. Volt egy keverék tacskó kutyusunk, szófogadó, szobatiszta, jól szocializált, értelmes, tanított kutyus, akivel rengeteget volt foglalkozva. Életem legjobb kutyája volt. Napi többszöri séta, természetesen. Csak annyit kellett neki mondani, hogy "megyünk sétálni" és ült le a bejárati ajtó elé, meresztette a szemeit, nézte a felakasztott pórázt és csóvált eszeveszetten. Kiköltözünk falura, hatalmas kert. Már 2-3 éve kint laktunk (nem vittük sétálni egyszer sem a három év alatt, akkoriban még nem tudtam ennyit a kutyákról, a szükségleteikről), amikor annyit mondtam neki: "megyünk sétálni." (szórakozásból.......)

A reakció olyan volt, amit még azelőtt sosem láttam. Sírt, nyüszített, vergődött, szaladt a kapu felé, dobálta magát, azt se tudta mit csináljon örömében. Gyakorlatilag extázisba esett.

Megdöbbentem! "Hát emlékszik, még mindig emlékszik! Menni akar, Úristen!"

Elvittem. Biztos vagyok benne, hogy aznap ő volt a világ legboldogabb kutyája :)

neked nem is kell. a ti kutyáitok csak a rájuk bízott kis világot ismerik,és soha nem fognak tudni sem viselkedni,sem megfelelően kommunikálni más kutyákkal emberekkel :)

mert ez számotokra nem lényeges.

nekünk ,máshogyan gondolkodó kutyatartóknak a séta a kutya szocializációjának fontos része. a nevelésében is elengedhetetlen .mivel bár nincs kertünk,de ha lenne sem CSAK a kert lenne a kutya élettere!

a kutyasuli, a kirándulások, a játék sok más kutyával ,ismeretlen kutyákkal is! és a sok kaland :) a séták közben :)

ez nektek mind ,mind kimarad.

de ettől te még így is sokkal többet teszel mint a kutyások 20 %-a .

nem vagy rossz gazdi,sőt ,szerintem tök jól neveltek lehetnek a kutyáitok. csak soha ne kerüljenek nélkületek idegen kutyák közé .

Nagyon sokan tartják luxusnak, úri hóbortnak a kerti kutyák sétáltatását...nagyon régen a kutyáknak feladata volt, tereltek, HATALMAS területeket őriztek, nem voltak bezárva néhány száz négyzetméretes "KENNEL"be. Később a kis telkeken láncra kerültek, jobb esetben szabadon, de tök egyedül, foglalkozás nélkül tengették napjaikat. Manapság a kutya jó esetben társállat, és mint olyan, szeretnénk, ha BOLDOG lenne. Ehhez hozzá tartozik a séta, a szórakozás, játék, új ingerek és élmények szerzése, KÖZÖS tevékenység a gazdával.

Kertes házban vagyunk, de itthon kutyám csak alszik, esetleg házat őriz....A napi 2, azaz KETTŐ sétán PÓRÁZ NÉLKÜL futhat, ismerkedhet, felfedezhet, úszik, játszik, tanul, botot rág, ás, gyíkra vadászik, városban közlekedik ...