7 honapos a kutyám. Ha most nem kezel falkavezérnek később sem fog? Egyszerüen nem olyan a kiállásom. Vagy, vannak tippek, hogy tudnám megerősiteni a fölényemet bántás nélkül?

Nem nyalakodom a kutyáimmal és nekik sem hagyom, hogy nyaldossanak engem. És nem harapdálom a lábukat, hogy elismerjenek falkavezérnek. És legyen szó akármilyen kutyáról, nem hinném, hogy akkor fog tisztelni bármelyik is, ha a lábszárát harapdálom. :)

De az dicséretes, hogy próbálsz segíteni.

Miért? Van aki a kutya fülét harapja meg egy picit. Az is elég érzékeny pontjuk. A higiéniát tekintve fogmosásról hallottál már? Vagy nálatok ez nem szokás?

7 hónaposan még bőven játékos, meg egy nőstény (labrador meg pláne nem) nem is fog annyira megküzdeni a főnökségért. Az én kutyám szerintem engem soha nem is fog falkavezérként kezelni, mondjuk én is csak egy lökött élőlényként tekintek rá. Félre ne értsetek, imádom a koponyáját, szeretem a kutyámat, nagyon is, de nem sulykoltam belé kőkeményen a tiszteletet (meg van az enélkül is). Többnyire szófogadó és képességeihez mérten remekül megvédi a házat, csupán egy kis játékot vár el cserébe. Akár a leharapott lábfejekkel is, de dobáljak neki valamit. :)

Hogy állíthatod, hogy tisztel a kutyád, ha nem vagy a vezére? Magad is bevallod, hogy nem vagy vezér, tehát akkor ennyit a harapdálás hatékonyságáról.

Én meg ajánlottam a kérdezőnek egy könyvet, amit magam is alkalmazok és tisztelnek a kutyáim, én vagyok a falkavezér.

Fogat pedig napi háromszor mosok. :) Fogkefével, fogkrémmel.

De azt mondom, majd a kérdező eldönti, kinek a tanácsára hallgat. Tudom, én kezdtem, de hagyjuk is az értelmetlen vitát. :) Üdv. :)

Irónia. :D

Természetesen én is megdorgáltam 1-1 rosszasága után, megtanulta a leckét (mikor mennyire) de nem ismételten: nem sulykoltam belé a vasakaratom. Hallgat rám, nem húzza ki direkt a gyufát (nekem ez a tiszteletet jelenti) és szeret. De tudom, hogy nem tekint rám falkavezérként. Ha úgy tekintene, akkor nem dobálná folyamatosan a labdát és nem próbálná meg elcsenni az éppen használt eszközöket, hogy futkossak egy kicsit utána, hanem amikor rászólok rögtön lekushadna és nyugiban megvárná, amikor végzek. De nem bánom, szeretem a lököttségét és én elegendő fegyelmet tudtam neki tanítani 1-1 ütés alkalmával. (Ez volt a tanács, és ki kell mondani, hogy néha a kutyát nevelő célzattan igenis meg kell ütni -nem teljes erőből- a rossz viselkedés után, hogy tanuljon belőle.) Én kutyát akartam, egy élőlényt, nem pedig egy merev szobrot, aki arra a parancsszóra vár, hogy pihenj. :)

A falkavezérség tényleg nem alkat kérdése, de határozottság kell hozzá.

Olvasd el Jan Fenneltől a Kutyapszichológiát, abból választ kapsz. És nem kell a kutya lábszárát harapdálni :D Ez azért is baromság, mert ha akarna, simán visszaharaphatna, és kiderülne, hogy igzaából ő az erősebb. Olyan dologban kell bizonyítanod a felsőbbrendűségedet, amiben valóban felette állsz. Az egyik legfontosabb az etetés...A másik meg, hogy egyáltalán mikor tünteted ki a figyelmeddel. Próbáld ki, hogy nem veszel róla tudomást egy jó félóráig, akármit is csinál...

ÉS mindenképp olvasd el a Kutyapszichológiát!

Ja, és még a dobbermannokhoz: szuperül tanítható, ragaszkodó kutyák, csak foglalkozni kell velük, és ezalatt nem a lábszárharapdálást értem :)