Tapasztalatok a rottweilerről?

[link]

Van, akiknek sajnos a fenti. Nekik persze a legtöbb őrző-védő fajta esetén ugyanez lett volna a végkifejlet: nem szabad semmilyen kutyát tartania annak, aki nem tanulmányozza a faj viselkedésének alapjait, ill. kiképzésének módozatait. (aki pedig nem tudott még egy kutyát sem engedelmesre nevelni, az ne akarjon gyereket...) Mit mondjak, felnőttként se élveztem, mikor - csak másodpercekre - egyedül maradtam anno, egy barátom 5-6 rotija között az udvarán, míg ő mászkált ki-be.

A tapasztalat az (2/3), hogy nagyon kedves, jó kutya tud válni belőle, humoros, mindig játékra kész, ha kell éber, amúgy meg halálian tud horkolni pihenés közben. Viszont arra való, amire tenyésztették, feladat kell, ami fárasztja, leköti és ami tekintélyt parancsol neki, mert elég zabolátlan, pl. játékból való futkározása leginkább ámokfutásra emlékeztet. Azért 2/3, mert volt egy szuka is, ami idegrendszerét tekintve bolond volt, ilyennek tenyésztették, örökölte: 8-10 hetesen agresszíven, visszaharapott a fenyítésre és le se állt igazán (szülők és az egész alom olyan volt). Nem nálam nőtt fel, ellophatták, mikor még be lehetett nyúlni a kapunkon.

(Arra sem ez, sem más kutya nem való, hogy a gyerek nyaggassa, márpedig tapasztalat, hogy a gyerek, főleg, ha a természete eleve olyan, ugyanúgy szeretne parancsolgatni a kutyának. Gyereket SOHA nem szabadna semmilyen kutyával egyedül hagyni, ha nem tudja biztosan lerendezni az ebet. )

Könnyen képezhető, csak motiválni kell tudni és fenyíteni, ha szükséges: én leverem, ha kell, ez mostanság csak a felpofozás imitálása, de először nem az volt.. Eredmény: tudja, hol a határ (de az okos rottweiler harcképtelenre röhögteti ilyenkor a gazdát és megússza), szót fogad, mielőtt jönne a pofonofon, míg a türelmesebb családtag, aki ezt elmulasztja, ordít rá, meg sokszor szól, mire a kutya megteszi amit kell, mondván, ő nem tud akkorát ütni mint én. Pedig nem az akkorán, hanem azon múlik minden, mennyire, határozottan és azonnal avatkozik be az ember.

Röviden: kutyákat ismerő (viselkedéstan), alapkiképzéshez önállóan is elég ismerettel rendelkező, gondolkodó ember kezébe való fajta. Ha ez stimmel, akkor kedvencnek is elmegy, viszont ekkor nem szabad őrző-védő kiképzésre vinni. Munkakutyát (ő-v) meg az csináljon belőle, aki hazugság nélkül állíthatja: minden nap van minimum egy órája csak a kutyával kettesben lenni az erre választott helyen.