Ha fajtatiszta kutyáról hallok oktatót, állatorvot mindig hosszú litániát mond, hogy milyen szűrésre van szükség, milyen betegségekre lehet számítani. Ha egy keveréket mutatnak, akkor az "el ne hízzon" az egyetlen intelem. Jó ez így?

ez a fajtatiszta kutyák lényege:

generációk óta azokat a kutyákat hozzák össze amiknek mind külső mind belső tulajdonságai megegyeznek, illetve a nem megfelelőséget a másik pár ellensúlyozza. Ebből adódóan kialakultak jellegzetes betegségek, amik a fajtákra jellemzőek, és fokozottan előfordulhatnak.

Keverék kutyáknál ha ismertek a szülök (pl midkettő tk-s más fajta kutya) nyilván lehet számítani a két fajtára jellemző betegségre, de arányaiban kisebb az esélye mint egy fajtatisztánál.

viszont egy 100 fajtából összerakott kutyánál (mint pl amilyen az enyém is) nehezen mondható meg hogy milyen betegsége lesz, hiszen a fajtákat és annak arányait is nehéz megmondani.

Persze mint általánosságban jellemző betegségeket lehet említeni, de nem biztos hogy kialakul.

Menhelyeken pedig minden kutyát ivartalanítanak, még a TK-sokat is, illetve a normálisabb tenyésztő ivartalanítási kötelezettséggel add csak örökbe kutyát hobbi szintre.

Olyan könyvet te nem olvasol, ahol beltenyésztést favorizálnak.

A keverékeknél meg ki tudja, milyen fajták vannak bennük? Így ugyan, mire szűrnék őket?

Bár nagytestű keveréknek ugyanúgy jár egy DP röntgen, mint bármely más papírosos társának.Ha hiszed, ha nem. keverék is lehet DP-s.

ma 12:23

Beltenyészetet szinte egyetlen fajta sem engedélyez. Max igen komoly feltételekkel. Vonaltenyésztést viszont használnak bőven.

ma 12:35

Az összes fajta szoros rokontenyésztéssel alakult ki és a kutya ezt amúgy is sokkal jobban tolerálja, mint mondjuk az ember. Sok fajta visszavezethető véges számú kiinduló egyedre, sőt sok majdnem kipusztult már a történelem folyamán és csak néhány egyedből élesztették újra a fajtát. Tehát valahol mind rokonok. Közeli rokonság esetén természetesen a tenyésztő szervezet engedélye szükséges a párosításhoz.

Egyrészt amennyiben feltételezzük, hogy a tenyésztőtől vásárolt kutya továbbtenyészthető, úgy a szűrés valóban elengedhetlen (ahogy a vásárolt kutya szülei esetében is az), másrészt ha az ember tenyésztőtől vásárol, jogosan vár el minőséget a pénzéért. A szűrés az alap.

Keverékek esetében pedig azt feltételezzük, hogy nem kerülnek szaporításra, tehát ha van is örökletes betegsége, nem fogja tovább adni, így emiatt szűrni nem kell. Más kérdés, hogy olyan jellegű, vagy méretű kutya esetében, ahol pl. a dp-re van jelentős esély, megéri megcsinálni a szűrést, de ezt már mindenki maga dönti el.

Attól nem kell félni, hogy a "genetikai aranytartalék" elvész, mindig is lesz bőven keverék kutya, mert több születik, mint amennyit ivartalanítanak.

A tenyésztett fajtáknál a beltenyészetet - ha valóban így írta a könyv - szerintem a fajta kialkításának időszakára érti. Nem ritka, hogy az első szülőpárrtól származó kölyköket a felmenőikkel párosítják, de ez megfontolt és tudatos dolog, és mire a fajta sok-sok év múlva kialakul, már lesz akkora állomány, hogy lehessen a vonalakkal variálni. Mellesleg a keverékeknél sem tudja az ember, nem-e a saját apjától lett pl. vemhes az a kutya, amelynek a kölykét a menhelynről kihozzuk. Erre sokkal nagyobb esély van, mint egy fajtatiszta kutya esetében a sokadik soros "beltenyésztésnek", mégsem foglalkozik vele szinte senki, holott az utcán, szabadon párosodó kutyáknak mindegy, hogy ki kinek a kije.