Miért nem jó kutyát pelenkára szoktatni?

No, akkor még pár apróság: a macskát (némelyiket) lehet pórázra szoktatni és sétáltatni, a kutyát séta nélkül, csak lakásban tartani nem lehet.

A macska és a kutya is lehet szabadon ki-be járkálós is, csak macskák esetében - mivel alapból nehezebb őket az udvaron belül tartani - sokkal nagyobb a balesetveszély (ez az önsétáltató kutyáknál is elég nagy probléma lehet).

A macskák aktivitása valamivel alacsonyabb, megfelelő berendezéssel, játékokkal és foglalkozással teljesen jól elvannak egy lakásban, ha azt szokták meg. Van cica, aki szeret kinn bolyongani, van, aki inkább a gazdi ölében vagy egy fotelben heverészik egész nap, van, amelyiknek semmi szüksége nincs más macskákkal találkozásra, van amelyik szeret más cicákkal játszani. A domesztikáció hatására kiscicásabbak maradtak a házimacskák, annyiban, hogy a vad őseiknél játékosabbak, szelídebbek, szociálisabbak, ragaszkodóbbak, de így sem "falkában" gondolkoznak, nem értik az ilyen jellegű hierarchiát, és az egyedüllétet is sokkal jobban viselik - feltalálják magukat, baromi sokat alszanak, stb.

A kutya megmaradt falkaállatnak, nagyon erősek a szociális igényei és emiatt ingergazdagabb tartást is igényel, valamint - és itt jön a lényeg - következetes, szigorú szabályokat, rendszerességet és napi rutint. Azt a tényt, hogy a lakásban végezheti el a dolgát, sőt, bátorítva van rá, teljesen más "jelzésként" fogja fel, mint a macska. Az ürítésnek sokkal nagyobb szerepe - szociális is - van az állatoknál, csak nem egyforma egyes fajoknál.

Azért szokták a pelusozókat "leszólni", mert egy nevelési hibát követnek el, és a pelenkáról később a kinti kakilásra-pisilésre irdatlan nehéz lesz átszoktatni, nem fogja szerencsétlen érteni, miért változott meg az elvárás, pavlovian belevésődött, hogy a lakásban csinálja, valami fehér izére. Ráadásul terület-jelölő szerepe is van az ürüléknek és vizeletnek, és ha őrá van bízva, hogy megjelölje a lakást, akkor bizony úgy fogja értelmezni, hogy ő az alfa, nem te.

A macskánál ez nem áll fenn.

Két okból ne szoktass kutyát pelenkára.

1, Te sem akarsz a kutya élete végéig kutyapelenkát vásárolni. Miért is? Ebből következik a második ok.

2, Ha egy kutyát rászoktattál kutyapelenkára, akkor onnantól kezdve máshol nem is lesz képes elvégezni a dolgát. Bármerre jársz majd vele, mikor rájön a pisilhatnék vagy a kakilhatnék, mindenhol a pelenkát fogja keresni, mert azt szokta meg.

Sokkal jobb éa célra vezetőbb, ha már a kezdetektől arra szoktatod, hogy ha pisi vagy kaki, akkor azt lenn az utcán végzi el. Igaz, így többször kell vele lemenned, de hát ez az ára és velejárója a kutyatartásnak.

Mert nem természetes, nem normális. Kifejtem: a macskának természetes dolog puha, ásható cuccba üríteni, majd elkaparni. Az egészséges kutyáknak pár évvel ezelőttig SEMMI közük nem volt a padlóra terített nedvszívó műanyaghoz. Persze magát az anyagot megszokhatnák, de a szituáció (ürítés a falka/család/akármi közös területén) ellentétes az ösztöneikkel, frusztrálja őket, nagyjából annyira normális nekik, mintha neked azt mondanám, hogy mostantól egy széthajtott újságpapírra ürítesz a nappali sarkában. Persze ott a wc, de nekem NINCS KEDVEM odáig kikísérni, vagy kiengedni. A kutyatartás sétával jár. Nem csak az ürítés, de a szociális interakciók, az új élmények miatt is, márpedig a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ha egy kutyát nem kell üríteni vinni, az átlag gazdák erősen túlnyomó többsége szépen lassan átáll heti egy-két sétára - sőt, ismerek személyesen olyan családot, ahol a "kutya" (egy szaporított yorkie-keverék) évente nagyjából négy-öt alkalommal hagyja el az ötvenpár négyzetméteres lakást. Hát pisilnie úgyse kell, más kutyáktól (így nulla szocival, egész életében tartó bezártság után) többnyire fél, vagy támad, hát minek vigyék ki? Rövidebben: aki csak azért hordaná le a kutyát, hogy ürítsen, az gondol egyáltalán a pelenkára; viszont azokban, akik tényleg azért vesznek kutyát, mert kutyázni akarnak, és amúgy is meglenne a napi 3-4 séta, valamiért soha fel sem merül a pelenka... Vajon miért? Egy egészséges kistestű kutyának tökéletesen elegendő napi 4, megfelelően elosztott séta. Aki meg ennyi időt nem szán rá, az igenis ne vegyen kutyát. Nem kötelező.

"Alapból sztem az rendellenes h a házban élnek ezek az állatok."

Akkor olvass még egy kicsit "ezekről az állatokról", figyeld meg őket, és rá fogsz jönni, hogy tévedsz. Nem farkasokat, nem hiúzokat tartunk. HÁZIASÍTOTT állatokat.

"Nyilván változik a világ, azért változnak ezek a dolgok is, hogy a kutya nemcsak házőrző, hanem házikedvenc akit babusgatnak és bent tartanak a lakásba,finom étellel etetik, sétáltatják. Régen szerintem ilyen nem volt :)"

De bizony, régen is így volt. Nem volt mindenkinek kutyája, sőt, a legtöbb fajta luxus volt, de épp annyira ( sőt, sokszor jobban) megbecsülték a vadász- és egyéb munkakutyákat, de még a társasági kutyákat is, mint egy mai normális gazdi. Az, hogy az utóbbi (jó)pár évtizedben olyan körülmények közé került az állattartási kultúra (többek között) ebben az országban, hogy már kultúrának hívni is szinte sértés, nem jelent semmit :)

17-es: Megvan az idevágó Kis Herceg idézet, nem?

Mielőtt az ember bármilyen állatot tart, mérlegelnie kell, mit tud neki biztosítani. Nem jól közelíted meg a dolgokat - nem csak az ember-állat egymáshoz való alkalmazkodásáról van szó, hanem annak mérlegeléséről, hogy mit tudunk biztosítani egy állatnak.

Ha 12 órában dolgozok, vagy olyan a munkám, hogy állandóan utazgatnom kell, emellé hobbiként színházakban és múzeumokban töltöm minden szabadidőm, akkor hiába imádom a kutyákat, nem fogok kutyát tartani.

Ha az anyagi körülményeim gyatrák és örülök, ha kijövök hó végéig valahogy, nem fogok lovat tartani, akkor se, ha szívem vágya.

Ha papírvékony-falú háztömb vagy társasház kicsi garzonjában élek, nem fogok egy arapapagáj-kolóniát tartani (és itt a szomszédokat is figyelembe vettem), hiába rajongok értük.

Ha Különösen Törékeny És Drága Porcelánnipp gyűjteményem van a lakás minden pontján, Különösen Kényes Bútorokkal, és hisztériás rohamot kapok, ha valami tönkremegy, akkor nem a legjobb ötlet, ha macskát tartok, benne van a pakliban, hogy ez-az el fog törni és sérülni fog.

Tudnod kell előre, milyen felelősséggel, lemondással, áldozatokkal jár egy állatfaj, és méricskélned kell, mennyire tudod biztosítani neki a megfelelő tartási körülményeket, mennyi alkalmazkodásra vagy képes. Oké, extrémebb példákat írtam, de a lényeg gondolom átjön.

Azért ez az ürítési szokásokhoz igazodás kissé sántít.

A kutya is bőven igazodik hozzád - kell neki napi X (mondjuk 4) séta, de te döntöd el, hogy osztod be (arányosan), te szabod meg mikor van eü-séta és mikor hosszas játszadozás.

Ha pelenkázol, akkor is igazodnod kell az ürítési szokásaihoz (sürgősen kidobni a pelenkát - amely szemétlevitellel jár, ezzel a gőzzel a kutyát is levihetnéd helyette), ha meg mondjuk hat órán keresztül illatozik a termés egy ilyen szép forró, fülledt nyári napon... akkor meg a bűzhöz kell alkalmazkodnod. Vagy hogy a kutyus netán szétpecsmegeli a termését... mondjuk mert unatkozik és stresszes...

Amúgy a kutya, aki az egyedüllétből adódó stressz miatt "legfeljebb rongál unalmában", az nem jól tartott, nem boldog kutya, az viselkedészavaros és neveletlen.

Egyik barátomékat teljesen eláztatta a felső szomszéd kutyája (nem kistestű). Egyedül hagyták egész nap, nem volt lefárasztva, lemozgatva, az meg nem bírt magával és valahogy sikerült a mosógépgégét vagy valami egyebet szétmarcangolnia, elárasztva a lakást (és az alattuk lakókat). Ezeknek az embereknek talán célszerűbb lett volna egy szép naaaagy ketrecben bájos tengerimalackákat vagy törpenyuszikákat tartani.

A pelusmániás kutyásoknak is más állat való, pl. ilyen kedvesebb fajta kisemlősök.