Másnak is ilyen a kutyája? (sírós, engedetlen)
Az 1 éves kutyám 5 hónapja van nálunk. A fajtája vizsla keverék és egyszerűen nem bírunk vele....
Kinti kutya, de reggel mikor kezd világosodni felugrál az ajtóra, kaparja és iszonyatosan sír. Pedig nincs semmi baja, mert addig jól megvolt (játszik, futkos) és nem is éhes, mert olyankor adunk neki enni, de csak beleszagol és elfordul. Aztán meg elkezdi csóválni a farkát és ugrál rajtunk, szaladozik. Aztán ha bejövünk, akkor kb 10-11 óráig megint sírdogál, aztán lefekszik aludni. Mikor felébred akkor egy darabig nincs semmi baja, addig amíg valamiért ki nem kell mennünk az udvarra. Akkor megint kezdődik a sírás...Este szintén sír, mikor meglátja, hogy ég bent a lakásban a villany. Már muszáj behúzni a függönyöket és lehetőleg alig felkapcsolni a villanyt, mert ő rögtön visítva kaparja az ajtót. Ezzel persze a szomszédoktól megkapjuk, hogy milyen állatkínzók vagyunk és vmelyik reggel is idejöttek a kapuba hallgatózni, hogy mi ez a sírás. Sajnos nem engedhetjük be, mert nagyon engedetlen. Nem fogad nekünk szót és bár 2-3 napig bent aludt (esténként a sírás miatt) egyszerűen nem lehetett vele bírni...Szétszedett mindent és egyáltalán nem hallgatott ránk ha rászóltunk. Ha megrángadtam a nyakát (ahogy az anyjuk szokta) akkor visszaugrott rám, majd lefeküdt a hasára (figyelve engem) és mint akit felhúztak elkezdett pörögni maga körül, majd elszaladt.
Most már mindig ilyen sírós és kezelhetetlen marad?
lehet,hogy mielőtt hozzátok került volna benti kutya volt, és az a baj!Utána meg beengedtétek aludni, persze,hogy ki akarja harcolni,hogy bent lehessen veletek!
Ne engedjétek,hogy a fejetekre nőjön, mikor sír menjetek ki és szidjátok le! Fegyelmezzétek, tudnia kell,hogy mit szabad és mit nem!
Hasonló gondunk van nekünk is. viszont akármit csiáltunk a kutyával, semmi, de tényleg az ég világon semmi nem hat rá. Pedig mindannyian szeretjük a kutyákat, mindig is volt kutyánk. De most... mindenesetre mást nem lehet csinálni, mint elviseljük. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom...
Egyébként a miénk epilepsziás, elvileg az okozza nála ezt a sajátos magatartást. Kezelhetetlen és mint a tied, folyton sír mindenért,ha nem úgy van valami ahogy ő akarja, akkor "bosszút áll valamin", semmi sem érdekli csak az étel. Senkit nem ismer el gazdájának. Simogatni sem lehet, mert olyannyira fellelkesedik tőle, hogy tele leszünk kisebb-nagyobb harapásokkal és sebekkel. A séta szintén holt ügy. Ha meglát egy másik kutyát nem lehet megtartani. Kibújik a szorítónyakörvből is, vagy addig kapálózik, amíg kikapcsolódik a lánc vagy elszakad a póráz ésatöbbi.
hmm.. makacs baj :S
ivartalanítás segíthet és a kutyasuli is
Szegény kutyi! Nehéz dolog. Ilyenkor vegyes érzelmek kavarognak az emberben. Ugye, egyrészről meg kellene nevelni kellő szigorral, másrészről pedig olyan rossz "babakora" volt és különben is "gyerek" még, hogy hajlamosabbak vagyunk szemet hunyni a rosszaságok felett.
Hasonlóan nehéz sorsú kutyáink voltak mindig - egyszer volt kölykünk, egyébként csak öreg, 8-9 éves kutyákat hoztunk el a menhelyről - megértem a gondodat. Még ezeknek a vén csontoknak is idő kellett, amíg megnyugodtak, elmúlt a hirtelen jött szabadság és jólét okozta eufória és végre minket is észrevettek :=).
A te kutyád még nagyon fiatal (főleg a vizslákra mondják, hogy 1 éves kor alatt szinte nevelhetetlenek, csak a legprofibbak bírnak velük), szertelen, izgága. 1 évesen már nyugodtan elviheted kutyaiskolába, van is olyan hely, ahol kifejezetten a menhelyi kutyikkal foglalkoznak (ingyenes terápia).
Emellett azt javaslom, döntsétek el, hogy mit engedtek meg neki és abban legyetek nagyon következetesek! Ha egyszer ráhagyod, máskor pedig tiltod, ő is olyan dacos és követelőző lesz, mint egy hisztis kisgyerek, mert tudja, hogy ha elég kitartóan balhézik, valamelyikőtök úgyis engedni fog.
Hidd el, szuper kutyád lesz, ha most még nem is nagyon látod a sok gond mellett. :=) Ezek a kutyák olyan mérhetetlen ragaszkodással és szeretettel hálálják meg, hogy megmentettük őket, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni!
Köszönöm a válaszokat, nem is hittem, hogy ennyi fog érkezni. :)
Tényleg szeleburdi még, mindenből "viccet" csinál, nagyon játékos, 1 percre sem bír lenyugodni. Simogatni az enyémet sem igazán lehet, nagyon ritka mikor eltűri, hogy megdögönyözzük. A legtöbb esetben odakapkod a kezünkre. (Mondjuk ő nem erősen, hanem elkezdi rágcsálni a kezünket finoman, ha olyanja van akkor meg nyalogatni)
Egyébként az tény, hogy ragaszkodó, mert még mikor nyáron pl kint ültem az udvaron akkoris odajött és csak úgy érezte magát jól ha a fejét a lábamra tehette. :) Nagyon szeretem őt, de néha annyira-annyira mérges tudok rá lenni...
Játékai vannak: van labda, műcsont, meg még más játékok is. De ha egyedül van, akkor nagyon ritka, hogy játszon. Mondjuk elő szokott fordulni, hogy felkapja valamelyiket és elkezd velük szaladgálni az udvaron vagy dobálni, de kb 2 perc után megunja.
Szoktam vele játszani, de valaki azt mondta, hogy egy 1 éves kutyával már nem kell és csak azért sír, mert játszani akar. És ha engedek neki, akkor mégjobban fog nyüszíteni. (Egyébként azt is megkaptam, hogy gyerekes dolog egy kutyával játszani..)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!