Hogy lehetne pórázon vezetni?

Lehet hogy kínzásnak hangzik, de én még kicsi voltam.. :O :/

Rátettem a kutyusomra a pórázt, és nem akart jönni, de én hátra se néztem, csak húztam-húztam.. Éreztem hogy nehéz, de nem érdekelt. Egy idő után már mellettem futkorászott. Már semmi bajom nincs a sétáltatással. (:

Csak veled viselkedik így vagy mással is?

Abban biztos vagyok, valamilyen régi rossz emlék miatt nem akar sétálni menni. Én a helyedben keresnék egy kiképző és a tanácsát kikérném. Lehet rehabilitácóra lenne szüksége.

Lehet, hogy a pórázzal kapcsolatban őriz valami rossz emléket. Nem volt bántva, esetleg pont pórázzal?

A nyakörvet megtűri magán?

Az a baj, hogy kiskorában nem lett hozzászoktatva. Az a kutya, amelyik felnőttként nem tud pórázon menni, nagyon fél tőle. Sokkal jobban, mint bármi mástól (orvos, autó, nagy, idegen tárgyak, hangos zajok). Ezenkívül a húzkodás sem egy túl jó dolog...

A póráz látványát össze kéne kötni kellemes dolgokkal. Pl., kimész, kezedben a póráz, odahívod, megsimogatod, adsz neki finomságot, kicsit közben meg is lóbálhatod a pórázt, vagy vesd át a hátadon, stb.

Mindenféle szituációba kerüljön póráz (játék, kaja, vagy csak ha kinn jössz-mész a kertben), és valahogy mindig kösd össze vagy jutifalival vagy dicsérettel.

Ha zavartalanul viselkedik már így, akkor kapcsold rá a nyakörvére egy óvatlan pillanatban, de ne fogd meg a póráz másik végét. Csak hagyd rajta, azzal közlekedjen.

Ha ez is megy, sok jutifalival guggolj le a kutyával szemben, és hívogasd folyamatosan úgy, hogy a póráz semmiképp se feszüljön meg. Ha bátortalanul is, de haladtok, lassan felállhatsz, hívjad, hívjad, dicsérd. Ne húzd semmiképp.

Ez most egy kicsit durva vázolás, persze, kutyára nézve finomítani kell rajta, de az a lényeg, hogy a póráz látványát kellemes, pozitív dolgokkal kapcsolja össze. Ha már nem fél tőle, már csak idő kérdése lesz, hogy meg is tanuljon rajta közlekedni.