Mi lenne a legjobb a kutyánknak?

Nekem is beagle-m van. Az is megviseli, hogy reggel 7kor elmegyek, és 3kor jövök haza. Anyuék meg a másik kutyánk vele van, játszanak vele, leviszik sétálni, mégis rosszul érzi magát.

Szüleid vagy valaki nem tudná bevállalni a hétköznapokra?

Esetleg nem tudsz olyan embert, mondjuk egy diákot vagy valami fiatalt, akinek a szülei nem engedik, hogy kutyája legyen? Mert akkor egy ilyen személyre rábízhatnád, hogy hétköznap foglalkozzon vele, játszani, sétálni vigye. Így ő is örülhetne, hogy lehet egy "fél" kutyája, de neked sem kéne megválnod tőle és a kutyával is lenne foglalkozva.

Ha nem tudod megoldani, lehet jobb lenne, ha új gazdit keresnél neki, mert kert ide vagy oda, de ez ebben a formában börtön lenne neki, hacsak a nagypapád nem tudná legalább pórázon kivinni fél órácskára.

De a kutyádat Te ismered legjobban, hogy mennyire viseli meg a távollétetek, mindenesetre azt mindenképp meg kéne oldani, hogy valaki vigye ki egy kis szimatolgatásra minden nap az utcára. Lehet, akkor jobban el tudja viselni azt is, hogy nem vagytok ott. Különben nem hiszem, hogy depressziós lenne, a kutyáknak egy bizonyos mérték után nincs időérszékük. Fél órát még fölfognak, de az már szinte mindegy, hogy 12 órát vagy távol vagy 1 hetet. Ezt Jan Fennell könyvében olvastam, szóval biztos nem hülyeség. A saját kutyáimon is látom, a párom, ha elmegy, kb. negyed órát hiányolják, aztán mintha nem is lenne. Pedig legalább annyira szeretik őt, mint engem.

Hát nem is tudom, mi lenne a legjobb, de az biztos, hogy a napi sétát és játékot meg kéne oldani.

A kutya falkaállat. Tehát add oda olyannak, aki mellet falkában érezheti magát és nem börtönben, ahova betolják a kaját-vizet és szevasz. Ha ez nem megy, menhely/elaltattatás.

Ha ez durván hangzik, akkor az olvasó nem fogta fel, hogy egy szabadon, falkában vándorló eredetű, domesztikált állat számára mit jelent amit elvár tőle. Míg egy ember biztos örülne, ha otthon lehetne, valaki etetné naponta. Én szívesen vállalom... ;)