Miért van az, hogy bizonyos családoknak majdnem mindig harapós kutyáik vannak, bizonyos családoknak pedig nem?

Rokonomék alapból vonzódnak a nagy testű, esetleg veszélyesnek mondott fajtákhoz, de még a kis testű is harap. Akadt azért angol bulldogjuk, aki egy angyal volt, de többnyire nem lehet hozzájuk csak úgy bemenni a kutyáktól. Látszólag jól kezelik a kutyákat, nagyon szeretik is, viszont nekem az az érzésem, hogy valami nincs rendben, mert befelé ha a kíséretükben megyünk, a kutyák nem agresszívek, de kifelé még akkor is meg kell fogniuk a kutyákat, ha ők mint gazda kísérnek minket. Nem egyszer haraptak meg tőlük kifelé tartó embert. Igaz, legutóbb nem kísérték ki, és így támadt neki a kutya. Az én kutyáim látszatra sokkal neveletlenebbek, éktelen ugatással fogadnak minden vendéget, de soha senkit nem haraptak meg. Főleg nem, ha én kísérem az illetőt. Mitől lehet ez a különbség? Igaz, én másfajta kutyákhoz vonzódom, a közepes testű, tacskó és spániel vonal a kedvencem, míg rokonaimnál a németjuhászon át, a terriereken keresztül egyenesen a veszélyes fajtákig mindenféle kutya volt már (a veszélyes kutya fajtáját nem tudom, de nem pit bull, az biztos).