Van valamilyen történetek a háziállataitokról? Van valamilyen kaland a cicátokról kutyátokról bármilyen állatotokról?

Panel lakásba költöztünk és előtte senki sem lakott a családból lakótelepen. Pár nappal később befogadtunk egy menhelyi kutyát. Tél volt, nagy hó . Sétáltattuk a kutyát és egyszer csak elveszett. Kerestük, keresztbe-kasul jártuk a telepet, üvöltöztünk neki, de nem találtuk. Nagy sírások közepette hazamentünk és a ház kapujában ott ült a kutya, megvetően várt minket, mint, ha tudta volna, hogy eltévedtünk.

Ugyan ez a kutya ha elkapott egy-egy macskát, pillanatok alatt megölte. Átharapta a nyakát olyan gyorsan, hogy nem tudtuk kiszedni a szájából. Tavasz lett és bepárosítottuk a szomszéd kutyával. Vártuk a kiskutyát, elvittük állatorvoshoz az ellést megelőző napon is, hogy nézze meg. Az orvos azt mondta, hogy ötven-ötven százalék, hogy valóban vemhes, minden jel megvan hozzá, csak ő nem hall szívhangot. A nagy napon a kutyus eljátszotta, hogy ellik. Készített vackot magának, vonaglott, minden. Kölyök nem volt. A kutya egész nap a helyén feküdt és sírt, halkan nyöszörgött, nyüszített. A lakótelepen kidobtak egy autóból egy kiscicát. Annyira kicsi volt, hogy marokban hozták haza a fiaim és betették egy dobozba, mert féltették a kutyától. Én akkor nem tudtam erről. Eltelt egy nap és azt láttam, hogy a kutya ül egy doboz előtt és iszonyatosan sír. Belenéztem és akkor láttam meg a kismacskát. Tudtam, hogy hogy áll a macskákhoz a kutyám, ezért nem adtam neki. Estére viszont már nem bírtam hallgatni azt a fájdalmas sírást, majd megőrültem már tőle és egy hirtelen mozdulattal kivettem a kismacskát,letettem a kutya elé, tessék, edd meg, ha már nem bírod ki ! A kutya a szájába kapta a kis szőrcsomót és kirohant a szobából. Ültem a fotelban és azon tanakodtam, mit is fogok a fiaimnak mondani, hova lett a kiscica. A kutya bőszen csámcsogott és cuppogott a helyén. Akkor, ott nagyon haragudtam rá és magamra is, hogy ezt tettem. Ahogy kimentem a szobából ránéztem a kutya helyére és azt láttam, hogy a kiscica vígan szopik, a kutya pedig jó anyaként nyalogatja. Hát ez volt a cuppogás és a csámcsogás. A cica csodaszép kandúrrá nőtt,

élete végéig szopott, a kutya mosdatását természetesnek vélte és hagyta, kutyás nevelés kapott, tehát szekrényre, függönyre nem mászott és alap parancsokat megértett és teljesített. 4 éves volt, amikor kiszökött és mivel nem félt az emberektől, agyonverték. Nem tudom, miért , de a tetemét visszahozták. Ekkor viszont már volt tejtestvére, egy másik cica, aki most is itt él velünk, immár 13 évesen.

So mentekk és ideiglenes kutyám volt már, de az egyik csont soványan került hozzám egy szeméttelepen találták, már alig volt benne élet....Na hát Ő egyszer megevett egy egész szappant, amíg nem figyeltünk oda kilopta a fürdőszobából...és hát egy hétig habosat kakilt :)

de nem lett baja szerencsére.

Ugyanezzel a kutyával történt, hogy apportra akartam volna tanítani, ami annyira jól sikerült, hogy mikor leesett neki hogy kaját kap ha visszahozza a dolgokat annyira lelkes lett, hogy bárki leült a közelben minden mozdítható dolgot az ölébe hordott...sose lehet tudni melyikért jár kaja alapon....

:))))

Van egy németjuhász kutyám,ő nagyon elszökös fajta,ha hazajött mindig megszidtuk de nem hagyta abba a szökdösést,kertes házba lakunk falun igy kikaparta magát a kerités alatt hiába javitottuk meg 100-szor is a keritést.

Ez csak info volt most jön a történet:

Apu,Anyu dolgozott,én suliban voltam,Báttyámnak pedig a városban volt dolga úgyhogy egy reggel szépen indult a buszra.Nem is lett volna semmi baj,csak az én kutyám ezt észrevette és úgy gondolta jó móka lehet követni a gazdit.A buszmegálló a főút mentén volt ahol egy csomó autó járt-kelt.A buszmegállóval szemben a főúton keresztül volt egy Autósüzlet,annak a kertjébe pedig egy kutya,nos az én kutyám észrevette őt és átrohant amilyen gyorsan csak tudott,el is ütötte egy autó,de szerencsére csak a combja sérült meg és ömlött belőle a vér.Tesóm oda ment,hivta az apumat és elvitték a közeli állatorvos házához(még nem rendelt).Ő azt mondta,hogy menjünk a rendelőjébe és várjuk meg amig odamegy,volt fél 8 mikor ez történt és ő csak 9-kor kezdett rendelni,apumnak vissza kellett mennie dolgozni a tesómnak pedig a dolgára,hazavitték a kutyám és otthagyták.Mikor jött értem a tesóm suliba mondta:Bobbyt(Igy hivták a kutyám) elütötte az autó.

Azt elfelejtette mondani,hogy él és nincs semmi baja úgyhogy én elkezdtem bőgni.De aztán mondta úgyhogy megnyugodtam,mikor hazamentem csupa vér volt a szőre és kint feküdt a fűbe a napon,vittem neki vizet hogy legyen mit innia,ápoltam őt ahogy tudtam és szerencsére felépült.

Az volt a legrosszab az egészben,hogy az autós még csak meg sem állt,és az állatorvos pedig nem segitett neki pedig apum elmondta neki hogy mennyire rossz passzba van.Abba biztosak voltunk hogy többet ehez az állatorvoshoz nem visszük.Hát ennyi.Remélem a kutyám tanult az esetből,nagyon örülök neki hogy még mindig velem van.

Csak történeteim vannak, van egy kutyám meg egy cicám, mindkettő kölyök még.

A legújabb: Nem is olyan régen új bútor került a nappaliba, két fotel (eddig nemigazán volt berendezés a helyén). Lakótársammal egyből bevettük a nappalit, mert végre van hova ülni, egész este tv-ztünk. Hajnaltájt lefekvés előtt kimentünk cigizni. Jövünk vissza, az én fotelembe a kutyám, a lakótársaméba a közös cicusunk szunyókál összegömbölyödve. Elfoglalták.

Gondoltunk egyet, hoztunk két széket, leültünk velük szemben és elkezdtünk róluk beszélni. Olykor sunyi módon felsandítottak, vagy néha ártatlanul ásítottak egyet, hogy ellenőrizzék a terepet :)...

Azóta is megvan a beosztás, melyik fotel kié :D

Egyébként csupa kaland és történet az életünk, két ilyen veszedelem mellett :D.

Ma pl elvittem a kutyát sétálni, és közbe beugrottam a kisboltba, de nem oda ahova máskor szoktam menni. A kutyát kikötve kint hagytam. A hámja már nem az igazi, használtan kaptunk kölcsön, ráadásul hamarosan kinövi, egy erősebb rántástól kikapcsolódik, a bolt ajtaja meg nyitva volt, zárás előtt voltak pár perccel. A következő amit észleltem, ácsorgok a tejtermékeknél, mire a boltosnő sikítozni kezd, és ezzel majdnem egy időben valami megbökdösi a lábamat. Kirántotta magát a hámból, kiszabadult, és utánam jött, ott ült mellettem bent a boltban, a boltosnő meg magánkívül rettegve bújt a kis pultja mögé. Úgy félt tőle, hogy kiküldeni sem merte :D. Pedig 7 hónapos és semmi félelmetes nincs benne :D.

Pesti kislány lévén mindig nagy élmény volt a vidéki rokonokhoz utazni. Amit most mesélek már nagyon régen történt, kb 6q-61-ben.

A rokonaink klasszikus tanyán éltek, ez egy zárt rendszer volt, 4 kutyával és mind a négynek megvolt a maga feladata. A csúcson a komondor állt, akinek olyan lánc-pályája volt, amivel a tanya minden pontját elérte. Nekem azt mondták, hogy játszhatok a három kisebb kutyával, de a komondorhoz ne menjek közel, ha engem néz, akkor álljak meg és ne mozduljak. Voltam kb 2,5-3 éves.

Az ebéd első fogása tyúkhúsleves volt és a csontokat egy fazékba gyűjtötték, hogy majd a kutyáknak adják. Az ebéd végén feltűnt, hogy túl nagy a csend, nem vagyok sehol. Látták, hogy a csontos fazekat, ami nagyobb volt, mint én vonszolom a komondor felé. A házigazda, anyukám nagybátyja elszaladt a vasvilláért, hogy ha kell leszúrja a kutyát. Mire odaértek, a következő kép fogadta őket: a komondor a hátán feküdt, rajta én, kezem a fazékban, fogom a csontot és egyet neked-egyet nekem alapon a kutya is rág rajta egyet, majd én, azután ismét a kutya. Anyukámat úgy kellett felmosni, de a többi családtagom jól szórakozott rajtam. Azóta is nagyon szeretek csontozni, de, ha van kutyám - mert most éppen nincs - akkor jócskán hagyok rajta husit is.

Ez már nagyon régen történt, akkoriban egy németjuhász párunk volt. Egyik reggel átsétáltam a közértbe, sokmindent vettem, ezért a kifli úgy került szatyor tetejére, hogy félig kilógott. Amikor bejöttem a kertbe, visszafordultam, hogy bezárhassam a kaput. Mivel mindkét kezemre szükség volt hozzá, a táskát letettem a földre a lábaim közé, ezért kissé terpeszben álltam. A kan mögém jött bedugta a fejét a lábam között, sandítva felnézett rám, és lassan, óvatosan, ínyét felhúzva, hogy semmi máshoz ne érjen hozzá közelített egy kiflihez. Közben folyamatosan figyelve az arcom, hogy egyetlen rosszalló mozdulatomra otthagyja. Megengedtem, hogy elvegye és a közelben sóvárgón figyelő szukának is adtam egyet. Látni kellett volna mindenkinek azt a boldogságot, ahogy egy kiflivel szaladgáltak. Mindenkihez odamentek és megmutatták, hogy mit kaptak.

Pár éve kimentünk a piacra. Vittük magunkkal a kis shih-tzumat. Megbízható kutyus volt, nem kellett rá póráz. Az egyik asztalnál nézelődtünk, egyszercsak celofán zörgést hallok a föld felöl. Lenézek, hát az én pici kutyám szájában egy műanyag játék van, közben úgy nézett rám, mintha azt kérte volna, hogy vegyem meg neki. A szomszéd sátornál egy földre letett dobozból vette ki a müanyag sünit és elhozta. Természetesen kifizettem. Az volt a kedvenc játéka élete végéig.