Szeretnék menhelyen önkénteskedni. Tapasztalatokra lennék kíváncsi, hogy ez miként működik?

Én önkéntes vagyok egy menhelyen, bár most a hideg miatt nem járok, mert emiatt beteg voltam. Nálam úgy volt, hogy van weboldaluk, írtam levelet, hogy lehet e menni, és hogy mikor, és ők megmondták.

Lelkierő kell hozzá, mivel nem igazán élnek jó körülmények között, de engem nem súlytott le a látvány, mert tudom, hogy segítek rajtuk :) Bár volt olyan barátnőm, akit annyira mélyen érintett a látvány ( kis ketrecek, kutyusok, akik azt hiszik, végre gazdira találnak), hogy többet nem is volt ereje eljönni.

Ezt magadnak kell kitapasztalni. Mindenesetre engem jó érzéssel tölt el, ha kicsit kényeztethetem őket :)

Nem keseregni kell, szenvedni, hanem segíteni. A sajnálat édes kevés, attól még pont nem történik semmi.

Az egyik válaszolónak pedig üzenem, hogy attól, mert valaki odamegy, a kutya nem gondolja azt, hogy jajj, itt egy gazdi, remélem, engem visz. Ne ruházzuk már fel a kutyákat emberi ok-okozati összefüggések megteremtésének képességével. Egyszerűen jön egy idegen ember, és a kutyák ugatják/fel akarják hívni a figyelmét. Ennyi.

Ők mondják meg, mit csinálhatsz. Hívd fel az adott menhelyet, és kérdezd meg, hogy ott hogy működik, mi a rendszer (minden menhelyen más). Általában fésülés, szeretgetés, sétáltatás. Az etetés és a takarítás - menhelyfüggő, hogy hol engedik, hol nem.

Nem a szívnek kell megszakadni, hanem beszállni, és ténylegesen segíteni. Kutyákkal foglalkozni, elveszett-talált kutyák hirdetésében segíteni, fuvarozni, szállítani, ivartalanítást és felelős állattartást hirdetni, adományt gyűjteni, stb, stb. EZ segít a kutyákon és nem a szánakozás, hogy jajj, kennelekbe vannak zárva.

Ja, amugy második voltam.

A kérdezőnek pedig sok szerencsét az önkénteskedéshez :)

Ez mindenhol másként működik. Van ahol nyilatkozatot kell aláírni van ahol nem.

Lelki erő nem igazán kell mert olyan esetekhez egy sima önkéntest úgysem engednek oda, takarításhoz, etetéshez, itatáshoz meg sétáltatáshoz nem igazán szükséges.

Egyébként az hogy menhelyre kerül jó dolog, mert nem az utcán verik agyon vagy üti el az autó. Kap enni inni, van fedél a feje fölött és jó esélye arra hogy valaki hazaviszi. A menhelyen már nem kell sajnálni Őket.